Rekorder pingvineket figyeltek meg a kutatók

Kép: Pixabay

Kim Goetz, az új-zélandi Nemzeti Víz- és Atmoszférakutató Intézet munkatársa és kollégái 20 császárpingvinre erősítettek fel nyomkövetőt – számol be az IFLScience. A kutatók az eszközök segítségével összesen mintegy 96 000 merülést figyelhettek meg.

A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a madarak legfeljebb 27,6 percig tudnak a vízfelszín alatt maradni. Az új adatok szerint ugyanakkor a pingvinek akár 32,2 percet is kibírnak a vízben egyetlen levegővétellel – összehasonlításképp: egy átlagos ember 30 másodpercig bírja, testi tünetek nélkül. A kutatás alapján a madarak átlagosan 90 méteres mélységbe merülnek, és akár 450 métert is megtehetnek a vízben.

A szakértők 2013 januárjában azért utaztak az antarktiszi Cape Colbeckhez, hogy a császárpingvinek szaporodását tanulmányozzák. A kutatóhajó azonban csak késve, márciusban érkezett meg a helyszínre, amikor a madarak már általában visszatérnek a Ross-tenger keleti részére táplálkozni, hogy felkészüljenek a következő párzási szezonra.

Goetz és kollégái nem gondoltak arra, hogy lesznek még pingvinek a térségben, a csapat azonban számos egyedre bukkant a régióban. Ezek a példányok még nem szaporodtak, ezért nem is volt számukra sürgős, hogy elkezdjenek készülődni a következő szezonra.

Goetzék úgy döntöttek, hogy megragadják az alkalmat, és megvizsgálják a Cape Colbecknél maradt pingvineket. A nyomkövető adatait elemezve felfedezték, hogy a pingvinek merüléseit nagyban befolyásolta az antarktiszi kontinentális kéregtől való távolság. A kéreghez közelebbi, a sekélyebb vizekben a madarak rövidebb ideig tartózkodtak a víz alatt – valószínűleg azért, mert kevesebb idő is elegendő volt a táplálkozáshoz. A nyílt tengeren ezzel szemben a merülések tovább tartottak, nagyobb távolságokat tettek meg a pingvinek, és jóval mélyebbre úsztak.

Goetz és csapata azt is felfedezte, hogy a nem szaporodó egyedek télen a vártnál jóval északabbra merészkednek. Ez feltételezhetően a klímaváltozás egyik legsúlyosabb hatásához, a tengeri jég olvadásához való alkalmazkodás egyik jele.