A bagolyfű nyomában

Az idei ritkaság listámat még a hideg téli napokon állítottam össze, amely tartalmazta azokat a növényeket, amely idehaza csak pár helyen fordulnak elő.

Ebben a listában szerepelt a bagolyfű (Glaux maritima) is. Hazánkban csak egy-két ismert előfordulási helye van. Ilyenkor az ember próbálja a virágzási időt eltalálni, amely a mai szélsőséges időjárás mellett igen nehéz feladat. Idén szinte minden összecsúszott, nagyon hamar elvirágzott, és sajnos a tendencia évről évre jellemző. A területre érve, amelyet egy kedves barátom nagyon pontosan meghatározott, nagyon meglepődtem, mikor láttam, hogy jártam már itt korábban. Egy út menti buszmegálló volt a támpont, ahol egy madarászás alkalmával, szó szerint kigyalogoltam a „lábamat”, a nap végére hulla fáradtan talán, két évvel ezelőtt. Miközben a bagolyfű keresésével voltam elfoglalva, odajött a terület tulajdonosa, és érdeklődött, mi járatban vagyok errefelé. Elmeséltem, hogy bagolyfüvet keresek, erre ő azt mondta, itt nincs semmi ilyen növény.
Ilyen terepen sikerült megtalálni e ritka növényt
Majd a területtel szemben lakó idős házaspárral szóba elegyedtem, akik közölték, igen jó helyen járok. Már az utolsó fényeknél leltem arra a piciny foltra ahol a bagolyfű előfordul. A tengerpartokon nem ritkaság, sőt nagy számban fordul elő. Nálunk a szikes élőhelyek sótűrő növénye. Nagy szerencsém volt, mert előtte való napon kaszálták le a területet, így a három-tíz centiméter magasságú növényt viszonylag könnyű volt fellelni a hozzá képest így is magas fűben. Beugrott egy korábbi élmény mikor, a budapesti Margit-sziget nyírt és locsolt gyepében négykézláb kerestem egy hajnali napon a kúszó zellert, pár korai futó nagy meglepetésére.
A bagolyfű korábban előfordult a Kis-Alföldön, a Hanságban sőt még a Balaton-parton is, innen napjainkra kipusztult, nem kerültek elő állományai. Védett faj, természetvédelmi értéke 5000 forint.
Írta és fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor