Akinek a tenyerén nyugalmat lelnek a madarak

Még kicsit izgága a barkóscinege pár, de hamarosan megnyugszanak Lili kezében.

Békés vasárnap délelőtt, egy átlagosnak tűnő Szeged-környéki tanyán vagyunk. Egyedüli különbség a dél-alföldi pusztaságban élők számára, hogy most több autó is parkíroz a kerítés mentén. Nem véletlen, hisz már gyűrűznek a Fehér-tó partján lévő állomáson, 2018 tavaszán, mikor is a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésébe tartozó – vélhetően egykoron ténylegesen tanyaként funkcionáló – épület körött maroknyi csapat tüsténkedik. Köztük van az állatorvosnak, ornitológusnak, vagy biológusnak készülő Lili is. „Lényeg, hogy örömmel töltsön el, amit csinálok” – nyomatékosítja későbbi pályaválasztási döntését.

Miért pont itt, Szegedtől 20 kilométerre, Sándorfalva tőszomszédságában elterülő tó közelében folyik a gyűrűzés, kérdezem Lilit?
A tó elég nagy sok-sok élőlénnyel, köztük madarakkal is. Itt több faj befogására és gyűrűzésre is van lehetőség.

Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a hellyel?
Közismert, hogy a Fehér-tavi Ornitológiai Tábornak egyik kiemelt feladata, hogy az érdeklődők részére lehetőséget biztosítson a madarak világának megismerésére. Madárkedvelőként így találtam erre a helyre. Lelkes önkéntesként, sokszor találkozom hozzám hasonlókkal, akik szívesen segítenek az állomás munkájába.

Mit lehet tudni a gyűrűzésről?
A szakemberek arra kíváncsiak milyen fajok élnek a nádasban és mekkora az egyedszámuk a költési időszak végén. A madarak befogása csak a hosszában kifeszített hálóval lehetséges.

Milyen madarakat sikerült már hálóból kiszabadítani?
Tömegével cserregő nádiposzátát, barkóscinegét, foltos nádiposzátát, függőcinegét, nádirigót, nádi tücsökmadarat, nádi sármányt, fülemülesitkét idényjelleggel széncinegét, kék cinegét, tövisszúró gébicset, mezei verebet, házi verebet, mezei poszátát, füsti fecskét és még vagy 50 madárfaj egyedeit.

Egy hálóba gabalyodott hím barkóscinege kivétele

Lili éppen a hálóból kiszabadított madarat teszi vászonzsákba. Mintegy 200 gyűrűzésen vett már részt a lány 2016 nyara óta, így tagadhatatlan rutinnal végzi a műveletet.

Közben múlik az idő, már tíz óra van, egymás után sereglünk a nádasban húzódó háló felé, hogy megnézzük, mivel lesz dolga a megfigyelőknek. Lili, a fiatal lány, gyakorlott módon diktálja a tempót, közben elmeséli, már egészen kiskora óta különös viszonyt ápol a madarakkal. Ennek oka részint az is lehet, hogy egy domaszéki tanyán nevelkedik – innen nem egészen 30 kilométerre; másrészt pedig kicsi korában kizárólag állatmesék érdekelték. Később is az ismeretterjesztő csatornák sugározta természetfilmek kötötték le figyelmét. Így napról-napra egyre több madarat ismer, nagyjából 65 madárfaj egyedeit tartotta már kezében a gimnazista lány.
„Nyolc-kilenc éves korom óta vonzódom ennyire a madarakhoz – tér rá Lili arra, hogy mikortól és honnan származik madárszeretete. Ekkortájt rengeteg tojótyúkot vettek szüleim. Viselkedésük megfigyelése közben szerettem a madarakba. A tyúkokkal kapcsolatban is vannak sztereotípiák, mégpedig, hogy sokan egyformának látják őket, mint sok más madarat is. Viszont ahogy köztük éltem, kiderült, hogy igen különbözőek. Alig telt el pár nap, máris tudtam, hogy melyik milyen, rögtön fel tudtam ismerni mindegyiküket. Nem a tollaik,- hiszen azt gyakran váltják-, hanem az arckifejezésük alapján. Kivételes memóriájuk van, ellentétben azzal a tévhittel, hogy „tyúkeszűek”  és buták. Mindig tudták, hogy nem kell tartaniuk tőlem, odafuthatnak hozzám, ráadásul mindig megsimogattam őket. Elfogadtak, mint társukat, megfigyeltem, hogy amikor sokáig ültem ott közöttük, előbb-utóbb mindegyikük odafeküdt a közelembe, és tollászkodtak. Ha ragadozót észleltek, akkor is ott maradtak velem, nem futottak el, megbíztak bennem, hogy megvédem őket a betolakodótól. Amelyiket kézbe vettem, elaludt az ölemben, de nem a hátán, hanem a lábán. Még azt is megengedték nekem, hogy homokkal szórjam be tollukat, még élvezték is, ez olyan volt, mint egy kis játék. Azt is megfigyeltem, hogy ők is klikkesednek úgy, mint az emberi közösségek, de én ettől függetlenül jóba voltam mindegyikőjükkel.”

Lili kezében egy nádirigó

Lili úgy gondolja az irántuk érzett tisztelet miatt bíznak meg benne annyira a madarak, hogy a kezéből sem akarnak vergődve szabadulni, sőt teljesen megnyugszanak a tenyerében. Szerinte a nem emberi élőlények a saját nyelvük mellett egy egységes nyelvet is beszélnek. Mint mondja, nem tesz a madarak közt különbséget: „Idekint ugyanolyan gyakori egy cserregő nádiposzáta, mint a városban egy veréb. Mégis úgy kezelem mindegyiket, mintha ritkaságok lennének – teszi hozzá, majd megjegyzi: általában a nádiposzáta-fajok jól tűrik a közeledését, viszont a fakopáncsok már elég durvák, főleg a nagy és a balkáni fakopáncsok. Nagyon nehéz lenyugtatnia őket: csőrükkel elég drasztikus ütéseket képesek mérni a tenyeremre, ám hosszabb-rövidebb idő után ők is megnyugszanak. Fogtam már törpegémet meg zöld küllőt is, el is csodálkoztam, hogy milyen nagyok. Érdekes, hogy a zöld küllő nagyobb, mint a fák doktora, mégis szelídebb. Eleinte azt hittem, a nagy csőrével megsérti a kezem, de nem így lett. Hozzám se ért!”

Megkérdeztük Nagy Jenő evolúcióbiológust, a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének doktorjelöltjét, mi a véleménye e jelenségről.
„Alapvetően a megfogott madarak erős stressznek vannak kitéve. Bárki nyugtalan, feszült lenne, ha röptében egy függönyhálóba csapódna. Hozzá kell tenni, hogy ezek a hálók kíméletesek, mondhatni puha tapintásúak és a madarak nem sérülnek meg a befogáskor.
A befogási és gyűrűzési technikák közel 120 éves múltra tekintenek vissza, amikor Hans Christian Mortensen először alkalmazta sikeresen ezt a módszert. A gyűrűzés a jelölés-visszafogás módszerei közé sorolandó. Minden egyes madár megfogásakor adatokat is vesznek fel, úgy, mint testtömeg, hosszméretek, becsült életkor, zsírréteg fejlettsége (ez különösen a vonulási időszakok alatt fontos). Olyan ez, mint egy orvosi vizsgálat. Ahogy sokan nyugtalanok az orvosi rendelőben, úgy a madarak is azok, ezért a folyamatot a lehető legrövidebb idő alatt kell véghezvinni, ezzel csökkentve a stresszhelyzetet. Ha nem is a legfrissebb, de a madárgyűrűzésről (kézbentartási technikák, adatfelvétel) egy széleskörű leírás található Whitworth és munkatársai 2007-es könyvében, de hasznosan forgatható a Magyar madárvonulási atlasz (Csörgő és munkatársai 2009) vagy a Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesület szabályzatai is.
Egyértelmű, hogy a folyamat során törekedni kell arra, minél kevesebb ideig legyenek befogva az egyedek és ne tudjanak verdesni, kapálózni, mert amellett, hogy a kutatót is megsérthetik, saját épségüket kockáztatják. Befogáskor igyekszenek kiszabadulni, de sötét, csendes helyen, vagy a kézben lefogva nincs más választásuk. Főleg a háziállatként tartott madaraknál, papagájoknál, figyelhető meg az, hogy a hátukra fekszenek, vagy akár úgy alszanak. A madarak alvásáról bőséges irodalmi forrás található. Egyes extrém esetekben akár repülés közben is tudnak aludni a fajok (Rattenborg 2017).
Hogy ne kanyarodjak túl messzire a témától, a hátukra fektetett énekesek, egyrészt nem tudnak mozogni, másrészt pedig valóban megnyugszanak, sőt el is aludhatnak. Ugyanakkor a természetben más alvási pozíciók a gyakoriak (Amlaner és Ball 1983). Mindezekhez azonban a kutató, természetbarát szaktudása, hozzáállása és természetesen személyisége is nagyban hozzájárul” – tájékoztatott a szakember.

Ezen az eseményen nem volt lehetőségünk kipróbálni, hogyan viselkednek a madarak mások kezében. Vajon ez a különleges madárnyugtató képesség csak a Lilinél van meg? Erre még a fiatal madarászlány is kíváncsi, ezért tervezzük, hogy egy következő alkalommal erről is gyűjtünk tapasztalatokat.

Lili most egy foltos nádiposzátát tart kezében, olyan, mintha elaludna. Egy-két perc, amíg a madár ott akar maradni, közben a lány annyit mond tollas barátjának: most már elmehetsz. És huss, el is reppen.

Írta és fényképezte: Sarusi István