Bájos és kecses, ám igazi ragadozó a szitakötő

Nőstény sávos szitakötő

Régebben volt ilyen képzettségű mesterember, aki háztartáshoz és a malomiparhoz szükséges szitákat készítette. Ennek a rovarnak ugyan szitaszerűen kinéző szárnyerezete van, de hívják őt sárkánylégynek angolul, illetve demoiselle-nek franciául, ami kisasszonynak fordítandó, és valóban, nekünk is van kisasszony szitakötőnk is, ami védett státuszt kapott, tekintettel arra, hogy szép üvegkék szárnyaival hegyi patakok mellett repked, egyre fogyatkozó számban.
Sajnálatos módon a hegyi patakok még mindig eléggé alulértékelt státuszban vannak középhegységeinkben, a fakitermelő gépek nem kímélik a medrüket, de vízhozamuk is eltűnt, valamint sok helyen kivágták a körülöttük lévő erdőt, utat engedve a gyilkos napfénynek, betörve a gerinctelen lények puha, sérülékeny és rejtett világába.
Még egy kicsit visszatérve a szitakötő nevére, feltűnnek a magyarban olyan nyelvújítás előtti elnevezései, mint az acsa, a vízipásztor, ami egyrészt szép hangzású, másrészt pedig mai napig hívnak így egyes fajokat. A vízibornyú elnevezés már kevésbé szerencsés, mivel az egy túlméretes húrférget jelöl, ami források kibuggyanásánál lévő katlanokban tanyázik, úgyhogy mióta ez az információ a rendelkezésemre áll, mindig bögrével merítek a patakból, mert bár lárvája vízi rovarokban élősködik, ki tudja, hátha én is megfelelek neki gazdaszervezetnek, mint az Alien 1-3 gyomorforgatásra szakosodott horrorjában. Tudnivaló még a szitakötőről, hogy egyes kultúrkörökben az ördög kötőtűje néven is fut, mivel a mester állítólag vele varrja be a rossz gyerekek száját. Ez szintén átvezet minket a horrorszekciók álomtagozatába, ahol Freddy Kruger, a megsült zombi szórakozik ilyesmivel.

Hím sávos szitakötő

Most, hogy így reménytelenül kezdek belebonyolódni a rémmesékbe, letudhatjuk gyorsan a szitakötő sötét énjét. Lárvája a vizek alján vadászik gyakorlatilag minden mozgó lényre, olyanmód, hogy egy teljesen vad dolgot, úgynevezett fogóálarcot csap ki álla alól, ami megragadja az ebihalat, lárvákat, férgeket egyaránt, miután pedig következik a testnedvek kiszivattyúzása, amely láttán az emberben felemás érzelmek ébrednek, ha a természetet érzelmekkel elegyítve próbálja meg szeretni. Ezt a gyilkos életmódot aztán később sem hagyja el. Miután egy szép hajnali órában a lárva kikapaszkodik a levegőégre, és kibújik bőréből, előbb-utóbb szárnyra kap és immáron a levegő vámszedőjévé válik, lárvabőrét pedig, amelyet latinul exuviumnak hívnak, ott hagyja emlékül a nádszálon az Orthoptera rend specialistáinak nagy örömére, akik képesek fajt határozni a szikkadt bőrből, sőt élőhely-térképezéskor másoknak is tanácsolják ezt.

Anélkül, hogy elvesznénk a szitakötők párzási szokásainak rejtelmeiben, amikor is a hím és nőstény egy csuklós légibuszt alkot, vagy területvédő viselkedésük és peterakási szokásaik taglalásában, azt mindenképp el kell mesélni, hogy családfájuk a karbon korig nyúlik vissza, és akkori képviselőjük a Meganeura 60-70 centiméteres szárnyfesztávolsággal rendelkezett, egyebekiránt teljesen a maihoz hasonló küllemmel. Nagyságát az egyéb légiragadozók hiányával, valamint az oxigéndúsabb levegőközeggel indokolják, valahogy úgy, hogy a légcsöveken (tracheákon) történő intenzívebb beáramlás következtében nagyobb anyagcsere-fokozat érhető el, mint a sportmotoroknál, ami nagyobb vázat képes mozgatni. A rovar a levegőben képes alábukni, lebegni, tolatni, mindezeken felül akkora szemei vannak, hogy ha rajtunk lenne méreteiben ekkora látószerv, az leveseses tányér nagyságú lehetne – így magyaráztam egyszer egy nyári iskolában az ötödikeseknek a méretezést.

Ez a világ mára elmúlt, együtt több kísérteties megjelenésű ősi fajjal, mint az ostorcsápúak és ostorlábúak teljesen agyrémszerű külsővel rendelkező fajával, amelyek a szintén cseppet sem biztató, tengeri skorpió nevezetű, ízeltlábú csúcsragadozó szárazföldi leszármazottai.

Mindazonáltal az óriás szitakötő (Anax imperator) itthon is élő, magyar nevén óriásszitakötő fesztávolsága is majdnem arasznyi, megközelítése pedig teljesen lehetetlen tekintettel, hogy maga mögé is lát. Természetesen nem minden szitakötő faj ekkora. Az egyenlőszárnyú szitakötők kicsi, cérnapotrohú libegve repülő jószágok, olyan hangzatos elnevezéssel, mint az erdei, zöld és lomha rabló, amelyek mintha egy hajdani betyárgyülekezet nevezetes tagjai lennének. A karcsú acsák családjából több nevezetességet kell bemutatni, amelyek mára nagyon-nagyon ritkák lettek, mivel élőhelyük, a tiszta kövesaljú folyók és patakok is elég rossz állapotban vannak, így az erdei szitakötőt, vagy főleg a hegyi szitakötőt, ami ráadásul hegyvidéki forráslápokban él, kimondottan az eltűnés fenyegeti.

Mindenképpen említendő még a szalagos szitakötő, szárnyain szép széles csokoládé színű szalaggal, amiről én korábban azt hittem, hogy csak a trópusi szitakötők sajátossága, mivel egyszer kaptam ajándékba egy vietnami fogatlan bélyegsorozatot, amin pont ilyen kinézetű fajok üldögéltek kettőtől húsz dongig terjedő postai értékben.

Ugyancsak unikális kinézetű a fémzöld testű érces szitakötő, amelyet a Gemenci erdőben sikerült megpillantanom egy olyan álomszerű csónakázás keretében, amelyet homokzátonyok, hatalmas fák és rikoltozó madarak között tettünk meg. A gátőrháznál nagy hálók és számunkra ismeretlen halászeszközök voltak kirakva száradni, a visítozó malacfalka pedig enyhén csíkozott hátú volt, mutatva a vaddisznó kan érdeklődését a háziasított koca iránt. Ezt a helyet Veránkának hívják, és a Nagy-Duna egyik működő mellékága Bajánál, ahol mint mondtam korábban, vasárnap a húsleves helyett halászlével kezdődik az ebéd.

Nos, ennyit hirtelen a japánoknál kimondottan nagy becsben álló rovarról. A távol-keleti ország egyes részein úgy tartják, az elhunytak szellemei szitakötőként térnek vissza, de voltak, akik a rizs növény szellemének tartották.

No azért nálunk is nagy becsben van ez a rovar, az odonatológia elnevezésű résztudománnyal, és létezik egy Magyar Odonatológusok Baráti Köre nevű társaság is, amit például a vízi és szárazföldi poloskák nem tudtak kiharcolni, sokkal nagyobb fajszámuk mellett sem, és hogy a kecses szitakötők porcelánvázákon való megjelenülését már ne is említsem.

Írta: Molnár Péter, Fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor