Kóborló csernobili farkasok

Kép: Pixabay

1986-ban a csernobili atombalesetet követően 400-szor nagyobb radioaktív szennyezés borította be a reaktor környékét, mint a hirosimai atombomba felrobbanása után. A szakértők nem tudták pontosan felmérni, hogy mennyire lett szennyezett az erőmű környéke, így lezárták a telep 30 kilométeres környezetét.

Azóta ellentmondásos eredmények születtek arról, hogy milyen a zóna állapota. Egyes kutatások szerint a helyi ökoszisztéma nem egészséges, más vizsgálatok ugyanakkor épp az ellenkezőjét mutatták: az emberek hiánya miatt Csernobil környékén él és virul a természet.

Michael Byrne, a columbiai Missouri Egyetem munkatársa a közelmúltban kollégáival újabb kutatást folytatott a zónában – számol be a Live Science. Az elemzés adatai azt sugallják, hogy az erőmű környékén a szürke farkasok kifejezetten jól érzik magukat. A helyi populáció hétszer nagyobb, mint a térség egyéb védett területein.

Mivel a zóna, méretéből adódóan, csak korlátozott számú egyedet tud ellátni táplálékkal, feltételezhető, hogy egyes ragadozók elhagyták a térséget. Az új kutatásban Byrne és kollégái először igazolták ezt az elképzelést.

A szakértők 14 példányt követtek nyomon a 30 kilométeres zóna fehérorosz részén. A vizsgált egyedek közül 13 példány 2 évesnél idősebb volt, egy farkas azonban jóval fiatalabb, 1-2 éves lehetett. Az élőlényekre nyomkövetőket helyeztek.

Az adatok alapján a kifejlett egyedek mind a zónán belül maradtak, a fiatal farkas azonban a vizsgált 21 nap során nagy távot tett meg, mintegy 300 kilométerre jutott. Mivel az élőlény nyomkövetője meghibásodott, a kutatók nem tudták megállapítani, hogy végül visszatért-e az állat Csernobil közelébe.

Ez az első alkalom, amikor sikerül bizonyítani, hogy a helyi farkasok időnként elhagyják a zónát. Úgy tűnik, hogy Csernobil nem egy ökológiai fekete lyuk, hanem fontos szerepet tölt be a helyi vadvilág életében. A szakértők azt feltételezik, hogy a mobilitás nem csak a térség farkasaira jellemző.

A kutatók korábban is tudták, hogy a csernobili farkasokban a radioaktivitás miatt genetikai elváltozások jelentkeztek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a ragadozók mutáns szuperképességekre tettek szert. „Egyik ottani farkas sem világított – mindegyiknek négy lába, két szeme és egy farka volt” – mondta Byrne. A szakértő hozzátette, egyelőre nem tudni, hogy a zónában született állatok genetikája milyen hatással van a területen kívül született egyedekre.