Égi jelenségek 2018. július első felében

Egy véletlenül elcsípett fényes Déli Delta Aquarida meteor, bármikor szerencsénk lehet hasonlóhoz!
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

Fotózzuk a Tejutat a hónap első felében
Júliusban, 6-át követően, 23:00 után, éjfél felé, amikor az ég a legsötétebb, kerítsünk sort a Tejút megfigyelésére, megörökítésére! A Hold egyre később kel (6-án még fél egy körül, de minden nap kb. fél órával később, így 10-én már 3-kor, amikor amúgy is nagyon világos már az ég), használjuk ki a lehetőséget, ha derült, tiszta idő van. Galaxisunk szalagja az egész égbolton átível, a Nyári Háromszög igen magasan áll (a Vega egészen közel a zenithez).
A sötétedés nagyjából akkor köszönt be, amikor a Vénusz lenyugszik (23:00 felé), így ehhez igazíthatjuk a nyári Tejút látványának teljes élvezetét, s ha a holdfényt nem számítjuk, hajnal 2 után kezd világosodni, így kb. 3 óránk van arra, hogy fotózzunk, vagy csak gyönyörködjünk. Az Tejút közelében, tőle balra látható az egyre fényesebb Mars, már most igen feltűnő és a hónap végi közelség idejéig tovább fog erősödni még a ragyogása. A Tejút ködjeinek és halmazainak megfigyelését távcsöves észlelőinknek érdemes kiegészíteni a Marséval is!

Igyekezzünk a Tejutat a városi fényektől minél távolabbi helyszínekről megfigyelni, hatalmas különbséget láthatunk egy tiszta éjszakán a település határából vagy valamelyik csillagos égbolt parkból tapasztalható látvány közt! Mivel a Tejút a déli-délnyugati égen a legszebb, ezért olyan helyet keressünk, ahol ez az égrész mentes a fényszennyezéstől. Nyaraláskor se feledkezzünk meg az égboltról, a hazainál sokkal többet láthatunk a Tejútból délebbi országokból, már akár Krétáról is, de ideális helyszín hozzá a Kanári-szigetek, ahol azonban érdemes a tengerparttól távol, valamely magasabb hegyre felmenni, felejthetetlen látványban lesz része az oda látogatónak!

A nyári éjszakák ugyan rövidek, de annyi időnk azért van, hogy szép kompozícióban örökítsük meg a Tejút ragyogó szalagját.
Fotó: Kaszás Gergő

Naptávolban a Föld 6-án
A nyár közepén a gyakran tartós kánikula oka pusztán a tengelyferdeség, nem pedig a Nap közelsége. A napközelség télen, januárban, a naptávol pedig nyáron következik be, bolygónk éves keringése során július 6-án kerülünk legmesszebb anyacsillagunktól. A két időpontban a Naptól mért távolságunkban mintegy 5 millió kilométer különbség van, ez nem túl sok, viszont arra alkalmas az időpont, hogy a két jeles dátum során megfelelő napszűrővel felszerelt teleobjektívvel, távcsővel összehasonlító képet készítsünk a Napról. A két fotón a Nap átmérője közt nem lesz látványos az eltérés, mindössze 3,4 százalék, ez jóval kisebb, mint a Hold esetében a földközeli és földtávoli telihold átmérője közt lévő 13 százalék, de szabad szemmel még mindig nem észlelhető különbség.

Ha szeretnénk ilyen összehasonlító képpárt készíteni, arra mindenképp ügyeljünk, hogy ne napkelte vagy napnyugta idején szülessenek meg a képek, mivel a horizont közelében a Nap alakja eltorzul a légkörünk lencsehatása miatt: az időpont mindkét esetben legalább 10 fokos látóhatár feletti napmagasság esetén válik optimálissá.

A napközel és naptávol idején készült kompozit képen látható, milyen pici a különbség csillagunk látszó átmérőjében a két időpont során.
Fotó: NASA/ APOD, Enrique Luque Cervigón

Vénusz-Regulus együttállással búcsúzunk az Oroszlántól 9-én este
A még mindig igen sokáig tartó alkonyat vége felé, kb. másfél órával napnyugta után, 22:00 óra körül már elég sötét az ég ahhoz, hogy az Oroszlán legfényesebb csillagát megpillantsuk a Vénusz mellett, ekkor nagyjából 5 fokos horizont feletti magasságban. A két égitestet csupán egy fok választja majd el egymástól, így igen látványos lesz a közelségük!
A jellegzetesen téli csillagkép, az Oroszlán hamarosan teljesen eltűnik majd.

9-án este, 22:00 órakor a nyugati ég alján láthatjuk a Vénusz-Regulus együttállását, az Oroszlán többi csillaga még épp kivehető lesz.
Forrás: Stellarium

Hajnali holdsarló 11-12-én
A hónap közepére, a szép lassan elvékonyodó Hold sarlóját 11-én és 12-én hajnalban figyelhetjük meg a pirkadó keleti égen. 11-én még 6,5 százalékos megvilágítású lesz, és mivel viszonylag korán kel, könnyen megpillanthatjuk. A keleti határnál 03:02-kor, Budapesten 03:15-kor, nyugaton 03:27-kor bukkan fel a látóhatáron. Másnap, 12-én már igen nehéz lesz a sarlóvadászok dolga, ekkor csupán 1,6 százalékos megvilágítást kap égi kísérőnk, vagyis valóban hajszálvékony lesz, így csak teljesen tiszta horizont esetén érdemes próbálkozni a keresésével. Ezen a hajnalon, 50 perccel napkelte előtt, tehát már igen világos égen, keleti határunknál 03:56-kor, Budapesten 04:10-kor, nyugaton pedig 04:21-kor kel. Aki biztosra szeretne menni, az inkább a 11-i hajnalt válassza (persze, ha az időjárás is megengedi) a sarló megfigyelésére, a kihívásokat kedvelőknek a 12-i pirkadatot javaslom, és ne feledkezzenek meg a binokulárról.

Merkúr az alkonyi égen, 14-én a holdsarlóval együtt
A legbelső bolygó nehezen megfigyelhető égitest, most sem lesz másként, így csak tiszta horizont esetén érdemes próbálkozni vele. Keressünk egy jó északnyugati kilátású helyet! A hónap első felében, az alkonypírban, napnyugta után kb. 50 perccel érdemes keresni a Merkúrt, ekkor 5 fokos magasságban lesz a látóhatár felett, a megkereséséhez támpontot adhat a fényes Vénusz: tőle 15 fokkal jobbra, és 6-7 fokkal alacsonyabban találhatjuk a Merkúrt.

14-én a 4,2 százalékos megvilágítású holdsarló is csatlakozik hozzá, így ezen az alkonyon nemcsak sokkal könnyebb lesz a dolgunk, hanem a látvány is igazán izgalmas lesz. Keressük már fél órával napnyugtát követően 5 fokos magasságban a párost, egymástól alig 3 fokra, a könnyebben észrevehető Holdtól balra lesz a bolygó. Napnyugta után egy órával a Merkúr és a Hold is lenyugszanak, így túl sok időnk nem lesz a megfigyelésre.

14-én alkonyatkor a vékony holdsarlótól balra látszik a Merkúr
Forrás: Stellarium

Lassanként indul a nyári meteorszezon!
Július első-középső időszakában már két nagyobb meteorraj aktivitása is elkezdődik, 12-én a Déli Delta Aquaridák lépnek az égi színpadra. Ezekből még ne várjunk sok meteort, de érdemes figyelni rájuk, hisz a raj fényes, lassú és így igen látványos. A Déli Delta Aquaridákra különösen jellemzőek a nagy fényességű, és égi útjuk végén rövid időre még inkább kifényesedő, „pukkanó” meteorok. Az Alfa Capricornidák további érdekessége, hogy a felfedezője a magyar csillagász, Konkoly-Thege Miklós, aki 1871-ben azonosította először a meteorrajt.

A megfigyelésükre hazánkban az éjfél utáni, hajnal előtti időszak ideális (a déli féltekéről kedvezőbbek a körülmények erre), ám mivel a Tejút is ekkor a legszebb, ha a galaxisunkban gyönyörködünk, és a látóterünkön áthúz egy fényes meteor, két legyet ütöttünk egy csapásra! Mivel e rajokból még a maximum idején is csak óránként legfeljebb 2-5 hullik, így ilyenkor, a szezon elején csak 1-2 rajtag bukkanhat fel éjszakánként, ám tudni róluk akkor is érdemes, előfordulhat könnyen, hogy véletlenül belepottyan egy a fotónkba!