2018. július asztrofotója: Vöröslő égi páros

NAGYÍTÁS

Bakos Liza szerencsés körülmények között élte meg az évszázad leghosszabb teljes holdfogyatkozását. Az izgalmas fotózási történetet az alábbiakban olvashatjuk.

„A nagy nap, amit az egész ország várt: teljes holdfogyatkozás. Tudtuk előre, hogy az időjárás nem lesz kedvező, de mindig a remény hal meg utoljára, így én is vártam az utolsó pillanatig, hátha csoda történik, és a lakóhelyemhez közel, a kiszemelt területen tudom majd ezt a csodás égi jelenséget megörökíteni. Délelőtt szép tiszta volt az ég, de a déli órákban megjelentek az első gomolyfelhők, majd egyre csak nőttek azok a vattacukrok odafent. Úgy döntöttem, hogy elindulok az ország egy másik pontjára, ahol több esélyt látok a megfigyelésre. Szinte az összes időjárással foglalkozó oldalt követtem, hogy hova lenne érdemes menni. Így eldöntöttem, hogy Észak-Magyarországnak veszem az útirányt.
Körülbelül délután fél négykor indultam el Székesfehérvárról, jól kiszámoltam, hogy pontosan mikorra fogok megérkezni, de sajnos a péntek délutáni forgalom az autópályákon, nem volt döccenőmentes. Már este fél kilenc volt, mikor letettem róla, hogy valamit is látni fogok. Az utat azért folytattam, bármerre néztem, csak villámokat láttam.
Akkor, abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy itt a messzeségben sem jobb a helyzet, mérges voltam magamra, hogy elindultam. Mivel mindig pozitívan állok a dolgokhoz, úgy gondoltam, ha holdfogyatkozás nem is lesz, akkor ott maradok egy éjszakát és másnap kirándulok a környéken. Sárospatak határában jártam, mikor balra elnéztem és megláttam a holdat! Azon nyomban kerestem egy helyet, ha másért nem, csak azért, hogy csodálhassam. Azt sem bántam volna, ha nem készülnek fotók. Nagy szerencse ért: éppen egy szántóföldhöz értem, ahonnan fotózhattam is a jelenséget. Nem volt teljesen tiszta az égbolt, de a legszebb pillanatot, mikor a teljes fogyatkozás kezdődött, örömkönnyekkel néztem végig.”