A folyóvizek óriásainak védelmében

Viza
Fotó: Lubomir-Hlasek, WWF

Napjainkban a tokfélékhez tartozó fajok 85 százalékát kihalás fenyegeti. 2018. július 9-én és 10-én az egész világból mintegy 50 neves szakértő gyűlt össze Bécsben. A céljuk az volt, hogy ezen ikonikus fajok európai állományainak határokon átnyúló védelméről egyeztessenek – különös hangsúllyal a dunai populációkra. A rendezvényt az Osztrák Fenntarthatósági és Turizmus Minisztérium és a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (International Comission for the Protection of the Danube River – ICPDR) szervezte.

Különböző tokhalak a Tisza-tavi Ökocentrumban Poroszlón.
Fotó: Bajomi Bálint

A tokfélék a legősibb halak közé tartoznak, 200 millió éve élnek a Föld vizeiben – már a dinoszauruszoknak is a kortársai voltak. A viza (Huso huso) testhossza a 8 métert is elérheti, tömege pedig akár 2000 kg is lehet. Ezzel összehasonlítva egy átlagos autó „csak” 1400 kg. A kecsege viszont jóval kisebb, átlagosan 35-60 cm-re nő meg. A világszerte luxuseledelként ismert kaviár termelésének jelentős része a tokhalak ikráiból származik.

A folyók és kisebb vízfolyások intenzív használata, különösen a vízerőművek építése és az árvízvédelmi beruházások megakadályozzák a tokfélék vándorlását. A viza például egykor a Duna középső és felső szakaszain is szaporodott, így Magyarországon is. A nálunk kikelő kis vizák folyásirányban leúsztak, lesodródtak a Fekete-tengerig, majd felnőve minden évben visszatértek szaporodni kikelési helyükre: a folyó romániai, magyar, osztrák szakaszára. A Szerbia és Románia határán lévő, 1972-ben és 1984-ben megnyitott Vaskapu I. és II. erőművek megakadályozzák a vizák visszatérését, így azóta szinte egyáltalán nem fordul elő ez a hatalmas hal a magyar folyószakaszon. A kecsege szerencsére nagyobb számban továbbra megtalálható, és néhány más tokfélével (sima tok, vágó tok, sőregtok) is találkozhatnak még időnként a magyar horgászok. Egy Élet és Tudományban megjelent interjúban részletesebben lehet olvasni a rendszertani csoport magyarországi helyzetéről.

Rideg Árpád haltenyésztő szakember telephelyén, Homokmégyen található a kecsege. A kifejlett hal mintegy 50 cm hosszú volt. 2004-2005-ben az itt tenyésztett halakkal gyarapította a dunai kecsegék számát a WWF Magyarország.
Fotó: Bajomi Bálint

Bár a tokféléket nemzetközi egyezmények védik, az illegális halászat és kaviárkereskedelem is veszélyezteti őket. A mostani konferencia egyik fókusza az volt, hogy kulcsüzeneteket dolgozzanak ki és továbbítják a döntéshozóknak, hogy megakadályozzák a tokfélék kipusztulását. A 11 kulcsüzenetet ezen angol nyelvű dokumentumban foglalták össze. Fontos lépés lenne, hogy legalább két mesterséges szaporító létesítményt hozzanak létre, egységenként minimum 0,5 – 1,5 millió Euró éves költségvetéssel – egyet a Vaskapu felett, és egy másikat alatta. A fajok megőrzésében kulcsszerepe van a folyószakaszok közötti összeköttetésnek, átjárhatóságnak, így nagyon fontos a halak gátakon való átjárásának biztosítása, például hallépcsőkkel. Emellett a sikeres védelemhez az országok, régiók együttműködésére és stabil, hosszú távú anyagi háttérre van szükség. Egy egész Európára kiterjedő akciótervre is szükség lenne a legújabb tudományos eredményeket felhasználva.

Bajomi Bálint, http://balint.bajomi.eu/