A Pilis-Visegrádi-hegység sejtelmes szurdokvölgye

A Pilis-Visegrádi-hegységben található 556 méter magas Nagy-Csikóvár déli lejtőjén, Pomáztól mindössze 6 kilométerre fekvő szurdok autóval és tömegközlekedéssel is könnyen elérhető. Nedves, esős időben – a fokozott csúszásveszély miatt – ne induljanak útnak! A szurdok elhelyezkedéséből adódóan a környező hegyoldalakból gyűjti össze a csapadékvizet, ezért nagyobb esőzések alkalmával törmelékes villámárvíz is könnyen kialakulhat. 1999-ben egy heves felhőszakadást követően a felépített hidak, pallók nagy része tönkrement. A helyreállítás csak részlegesen valósult meg, így a szurdok jelenlegi formája magán viseli az utóbbi évek nagy viharainak nyomait.

A kanyonszerű árok és a környező terület földrajzi szempontból kivételes adottságokkal rendelkezik. A vulkanikus eredetű látványos sziklaformációkkal is találkozhatunk – olvasható a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján. A mintegy 2 kilométer hosszú szurdok felénél csordogál a Domini-forrás, melynek hűsítő vize még a legnagyobb kánikula idején is felfrissülést ad a szomjas túrázóknak. Tovább haladva már vadregényesebb alakját mutatja a szurdok. Egyre nagyobb sziklatömbök között halad az út, gázlókon, fatörzseken egyensúlyozva lehet csak továbbjutni. Balról és jobbról is a szurdokvölgy peremére felvezető fa lépcsősorok teszik lehetővé az útvonal lerövidítését. A továbbhaladók számára hamarosan feltűnnek az egyre inkább kimagasló fehéres-szürkés sziklafalak, majd egy fokozatosan szűkülő ösvényen elérjük a szurdok végét jelentő 10 méter magas sziklafalat. A bátrabbak számára vaslépcsőn az ún. Meteor-létrán lehet a sziklafalra följutni. A létra melletti időszakos vízesés látványa esős időben páratlan élményt nyújt. A létra kikerülhető, amennyiben a szurdokban visszafelé sétálva a bal oldalra felfutó falépcsőt választjuk. Ezzel ugyanoda lyukadunk ki, ahová a létrát használók is feljutnak.

Falépcsők vezetnek a szurdok peremére

Háttérben látható a Meteor-létra

A létrától néhány méterre látható az Y-barlang vagy más néven Remete-barlang bejárata. Az üreg teljes hossza 32 méter (2 ág együtt). A puha andezit tufába mesterségesen kialakított, y-alakban kettéágazó járatok eredetét homály fedi ugyan, de vélhetően bányászati tevékenység eredménye. Egyes feltételezések szerint a barlangot a magyar alapítású Pálos-rend szerzetesei használták beavató szertartásaik során. Tény, hogy a Pilisben számos kolostorral rendelkező Pálos-rend szokásait övezte egyfajta misztikum, ám a barlang ezen funkciója a mai napig nem nyert bizonyítást.

A Remete-barlang bejárata

Sashegyi-szikla katárfülkékkel

A szurdok peremére felfutó meredek falépcsőn felküzdve magunkat elénk tárul az a terület, ahol a Holdvilág-árok szélesebb körű ismertségét megalapozó ásatások folytak egykoron.
A területen elsőként 1939-ben Sashegyi Sándor amatőr régész kezdett vizsgálódni. A feltárás eredménye az andezit tufába faragott sziklafal a Sashegyi-szikla – más néven Nagy-szikla –, melyen jól kivehető ún. kaptárfülkék találhatóak. Ezen sziklába vájt fülkék Magyarország számos területén előfordulnak, de rendeltetésük jelenleg is viták tárgyát képezi. Egyes feltételezések szerint középkori erdei sziklaméhészet maradványai, míg mások szerint kultikus, áldozati tárgyak elhelyezésére szolgáltak. A sziklafal előtt a különböző állati csontok mellett egy emberi csontváz is előkerült. Az 1940-es években az ásatások immár a Magyar Tudományos Akadémia irányításával folytatódtak tovább, melynek a második világháború kitörése vetett véget. A leletegyüttes a Nemzeti Múzeumba került, ahonnan a háború alatt nyoma veszett. A munkálatok során egyre több törmeléket eltakarítva feltárult a Nagy-szikla alsó részén lévő mesterséges barlang (Weislich-barlang), melynek külön érdekességét lépcsős kürtője jelenti. Sashegyi Sándor, aki elsőként foglalkozott komolyabban a terület feltárásával nem titkoltan Árpád fejedelem sírját kereste, ám ezen feltételezéseit mindmáig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. A néphagyomány szerint a barlang egészen más célt szolgált. Egy Weislich nevű betyár készítette maga és társai számára búvóhelyül. Az 1980-as években Mihnai Attila, majd Szörényi Levente zeneszerző folytatott itt kutatómunkát. Azóta is sokak fantáziáját megmozgatja a terület. A 2000-es évek feltárásainak leletei jelenleg is a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményében tekinthetőek meg.

Weislich-barlang

A Holdvilág-árok legkönnyebben Pomáz felől – autóval vagy tömegközlekedéssel – a Kiskovácsi kórházig utazva közelíthető meg. Innen egy rövid „betonos” séta után hamarosan elérjük a szurdok bejáratát. A piros keresztjelzés végigvisz a szurdokon egészen a Meteor-létráig. Ezt követően akár vissza is fordulhatunk, hogy más szemszögből ismét végigjárva a szurdokot visszajussunk kiindulási helyünkre. Azok számára, akik még nem fáradtak el eléggé, a Meteor-létrán – vagy a falépcsőn – feljutva, a piros kereszt jelzésen folytatva becsatlakozhatunk más turistautakba. Akármelyik útvonalat is választjuk, a Holdvilág-árok nemcsak kellemes kikapcsolódást nyújt egy látványos és szemet gyönyörködtető természeti értékekkel gazdagon ellátott területen, de régészeti lelőhelyként lehetőséget nyújt számunkra, hogy a kirándulás végeztével a feltárások beszámolóiból informálódva, kicsit többet megtudjunk a hely és maga a Pilis kultúrtörténeti vonatkozásairól.

Írta és fényképezte: dr. Ottó Anita