Libák hatalmas tömegben
A ritka madarakért rajongók, nagyon szeretik az októbert és novembert, hiszen ekkor van a legnagyobb esély a ritkaságok felbukkanására idehaza.
Napjainkra nem csak a hazai weboldalak, hanem a szlovák, osztrák, román site-ok is naprakészek, így ha ideje van az embernek mehet a szélrózsa minden irányába a ritkaságok után. Történt a napokban, hogy a Fertő túlpartján Zicksee-n egy lilebíbicet láttak, amely az ázsiai sztyeppék költőfaja. A Balatonon meg két helyen is csüllőt, ő egy ritka sirályféle az északi madárhegyeken nagy kolóniákat alkotva költ.
A terv szerint ellátogattunk Siófokra, csüllőt lesni, amire mi odaértünk madarunk már tovaszállt, pár napra pedig az osztrák fertőt vettük célba, lilebíbic ügyben, na ő sem volt már ott. Viszont hihetetlen számban vonulnak most a vadlibák. Mint a magyar mint a túl oldal szikes tavait ezrével lepték el, például a Borsodi-dűlőben minimális fedetlen vízfelület akadt, amerre a szem ellátott, mindenhol libák voltak. Zickseenél már kora reggel egy osztrák hölgy fölhívta a figyelmünket, hogy ott van a csapatban egy örvös lúd is, majd hazai oldalon harminc vörösnyakú ludat is találtam.
A vörösnyakú lúd fészkelő területei Északnyugat-Szibériában találhatók a kietlen, arktikus és szubarktikus, erdős tundrákon. Korábban a Kaszpi-tenger partjainál teleltek, napjainkban az ott bekövetkezett kedvezőtlen ökológiai változások miatt egyre nyugatabbra telelnek e helytől. Néhány éve csak hazánk keleti felén fordultak elő példányi és kisebb csapatai, jelenleg a Dunántúlon is többször figyelik meg az egyedeket. Világszerte veszélyeztetett madárfaj, mert költő és fő telelőterületein megváltoztak a viszonyok. Hazánkban a legelső példányát 1916-ban észlelték a Hortobágyon, majd 1970 óta egyre gyakrabban fordult elő idehaza. Fészkelő helyén a gyapjúsás a legfontosabb tápláléka.