Vadlovak a havas magyar pusztában
A Przewalski-ősvadló fajmentő kezdeményezéshez 1997-ben csatlakozott a Hortobágyi Nemzeti Park, és azóta a Pentezug a vadlovak birodalma.
Az ázsiai vadlóról (Equus ferus przewalskii), ismertebb nevén Przewalski-ősvadlóról korábban azt gondolták, a jégkorszak idején kihalt. A tudósok 1878-ig csak csontmaradványokból ismerték, ám ekkor Nyikolaj Przewalskij orosz felfedező, a cári hadsereg kapitánya több szabadon élő példányára bukkant Mongóliában. A róla elnevezett faj a mai házilovak egyik őse, az egyetlen, máig fennmaradt valódi vadló. A 120–145 centiméter marmagasságú, általában 200–300 kilogramm tömegű állatra a zömök testfelépítés, rövid lábak, izmos nyak, erőteljes fej, hosszú pofa és kicsiny, hegyes fül jellemző. 1881-ben önálló fajként írták le. Valaha egész Belső-Ázsiában elterjedt volt az Uraltól Mongóliáig, de a 20. században az élőhelyeinek zsugorodása, a vadászat és az állatkerti célú befogások miatt a természetből teljesen eltűnt.
A Przewalski-lovat 1968-ban a kutatók a szabad természetben kihaltnak nyilvánították, de a világ néhány állatkertjében élt még pár példány. A faj megmentésében az első igazán nagy áttörést az 1982-ben az Egyesült Államokban elindított tenyésztési program hozta, amit nem sokkal később, 1985-ben követett a kölni központú Europäisches Erhaltungsuchtprogramm für Przewalskiferde (Európai Védelmi Program a Przewalski-lóért – EEP) megalapítása. Jelenleg Európában az EEP koordinálja a tenyésztői munkát, a vadlovak törzskönyveit pedig Prágában vezetik.
Hazánkban, a Hortobágyon él a faj egyik fontos génbank-állománya, Pentezugban egy 2400 hektáros területen, ahol a ménes egész évben szabadon kóborol. A hortobágyi ménesnek kulcsszerepe van a Przewalski-ősvadló jövőjében: ez a genetikailag tökéletesen tisztán megtartott állomány a biztosítéka annak, hogy még akkor is változatlanul fennmaradhasson a faj rendkívül értékes génállománya, ha Mongóliában esetleg házilóval kereszteződnek a szabadon élő állatok.