Fenyőfán telelő réti fülesbagoly
A fülesbaglyok télen a falvakban, kastélykertekben, nagyobb parkokban, szőlőhegyeken, általában örökzöldekben vészelik át a hideg évszakot.
A baglyok midig az elhagyatott portákat vagy az éppen nem feltűnő pihenőhelyeket részesítik előnyben. Ezeket a telelőhelyeket sokszor november elejétől egészen február végéig birtokba veszik, majd mikor felcsendül, a pacsirtadal a mezők felett a baglyok szétszélednek, hogy megkeressék párjukat.
Örülhet az a gazda, akinek az udvarán fülesbaglyok telelnek, hiszen hasznos tevékenységet folytatnak főképp, ha nagy számban vannak jelen. A telelő fák alatt nagy mennyiségű fekete gombócok, bagolyköpetek borítják a talajt. Ez az elfogyasztott kisemlősök csontjaiból és szőrzetéből áll. Az madártan kutatói az ilyen köpeteket összegyűjtik és elemzik. A fülesek fő tápláléka a mezei pocok, szinte mást nem is fogyasztanak. Így a környező mezőgazdasági területek pocok állományát szép számmal tizedelik. Könnyen ki lehet számítani, hogy mondjuk egy 50 fős telelő bagolycsapat egy szezonban mekkora hasznot hajt.
Mi magunk is gyakran keresünk ilyen telelőhelyeket, egy új bagolytanya felkutatása hálás feladat. A legegyszerűbben mi úgy találjuk meg, hogy az örökzöldeken figyeljük a fehér meszelést, hiszen a baglyok ürüléke itt jól látható, valamint a fák alatt lessük a köpeteket.
Pár hete az egyik régóta meglévő erdei fülesbagoly telelőhelyen nagy meglepetés ért, mikor a lucfenyőn egy ritka fajra, a réti fülesbagolyra (Asio flammeus) akadtam. Régóta vágytam már erre a napra, és hogy ez pont újév napján történt külön öröm volt számomra.
A réti fülesbagoly szórványos költőfaj idehaza, általában pocok gradáció idején fészkel a számára alkalmas élőhelyeken. Veszprém megyében a várpalotai Bántán volt ismert költése, azonban nem kizárt, hogy a Marcal-medence magas sásosaiban is fészkel. Az egyedüli fészeképítő bagolyfaj hazákban, fészkét a puszta talajra rakja. Nem egy remekbeszabott építmény, néhány sás és egyéb növényekből áll össze. Alföldi környezetben, korábban gyakran találtam telelő csapatait a földön, a klasszikusnak nevezhető pusztai élőhelyeken. Ilyen környezetben a pusztát járó ember az első madarat szinte a lába alól repíti fel. A táplálékban gazdag telelőhelyeken ugyanis csapatosan találhatók ők is, akárcsak fajtársaik az erdei fülesek!