Már a Mariana-árok mélyét is elérte a mikroműanyag

Az eddigi kutatások leginkább a sekély, felszín közeli vizek lakóit vizsgálták (és mutatták ki a szervezetükben a műanyagokat). A mélytengeri felemáslábú rákokhoz tartozó, tengeri bolháknak hívott aprócska ízeltlábúak testében sikerült kimutatni a táplálékkal felvett mikroműanyagot hét csendes-óceáni mélytengeri árok 7000-10890 méteres mélységben lévő élőhelyeiről, a Japán-, az Izu-Bonin-, a Mariana-, a Kermadec-, az Új Hebridák- és a Peru-Chilei-árok területéről. A kutatási eredményeket a The Royal Society Open Science folyóirata február 27-én hozta nyilvánosságra.

A műanyag az aprózódás révén, hasonlóan más szerves törmelékekhez, apránként lesüllyed a tengerek mélyebb vizeibe is, részint „önerőből”, részint pedig a felszín közelében élő és azt elfogyasztó állatok testével együtt. Számos állat számára a mikroműanyag a mérete miatt hasonló az állat alapvető táplálékához, így szándékosan elfogyasztják a darabkákat. Mintegy 700 faj esetében mutatták már ki a káros hatásukat, részint azzal, hogy fizikai akadályt képeznek az állat emésztőrendszerében, részint pedig azáltal, hogy az állatok mozgását, és ezen keresztül a táplálkozását akadályozzák. Emellett valószínmű, hogy bizonyos műanyag-adalékok közvetlen mérgező hatással is bírnak. Eddig a legnagyobb mélység, ahol üledékből kimutatták, a Kuril-Kamcsatkai-árok 5700 m mélysége volt, illetve az észak-atlanti régióban 2200 m mélységben került elő. Azonban az óceáni áramlatok és a táplálkozási lánc tulajdonságai alapján logikus volt, hogy a 6000 m-nél mélyebb területekre is eljuthatott már a szennyeződés, ezt persze bizonyítani is kellett. Számos mélytengeri állat igen változatos táplálkozású (beleértve a felemáslábú rákokat), és egy olyan régióban, ahol minden falat a túlélést jelenti, várható volt, hogy az újszerű, tápláléknak tűnő anyagokra is rávetik magukat. A jelen kutatás a felemáslábú rákok emésztőrendszerében található mikroműanyagokat vizsgálta, az állatokat 2008-2017 közti kutatóutak során, merülő automatákkal gyűjtötték be, a fentebb megnevezett árkok összesen 9 helyszínéről.

A mélytengeri árkok, amelyekből a vizsgálathoz mintákat gyűjtöttek.

Forrás: The Royal Society Open Science

Minden helyszínről 10-10 egyedet vizsgáltak meg, mégpedig mindegyiknek csupán az emésztőrendszere legmélyebb bugyrait, mivel a merülőegység elvileg vihetett magával szennyeződést a mélybe, és előfordulhatott, hogy (a videóban is látható módon) az arra magukat rávető állatok ebből beszippanthattak. Három fajba tartozó, 7050-10890 méteres mélységekből összegyűjtött rákocska került a mikroszkópok alá, amelyeket ultra-tiszta laborkörnyezetben és minden, a vizsgálat során felhasznált anyag szűrésével igyekeztek megóvni a nem az állatból eredő mikroműanyagoktól. A rákocskákból kioperált bélszakaszt kálium-hidroxid oldatban feloldották, ez az anyag a mikroműanyagok legnagyobb részét érintetlenül hagyja, így alkalmas a vizsgálatokra. A feloldott sejtek után maradt anyagot átszűrték, így a műanyagokat ki tudták nyerni a mintákból, s ezeket egyedenként megszámlálták, majd fényképeket is készítettek róluk és megmérték a kiterjedésüket is. A szálak részletes vizsgálataival igyekeztek olyan adatokat is kinyerni, amelyekből azok eredete is valószínűsíthetővé vált, a színük és összetételük szerint osztályozták őket (a részletes lista a tanulmányban megtalálható). A teljesen műanyag (PVC, PA, PE, nylon, rayon) és műselyem, szálakon túl félszintetikus szálak is voltak, mint pl. a különböző textíliáknál használt rami, vagy más cellulóz-alapú szál, de az egységes volt, hogy az állatokból előkerült szálak mind emberi, mesterséges eredetűek voltak.

Mind a 9 helyszínen kimutatták a vizsgált állatkákból e szálakat, az arányuk 50-100% közt volt, vagyis legalább a rákocskák felében jelen volt mindenhol, az 50% az Új-Hebridák-árokból, 6948m mélyről vett mintákban volt, a 100% pedig a Mariana-árok 10890m mélységéből eredt! Az összes megvizsgált állatka 65%-ában volt valamilyen mikroműanyag szál… Érdekes módon, a kék színű szálak az állatokban találtak 66%-át tették ki – érdemes tudni, hogy a mélytengerek élőlényei a kékre különösen érzékeny látásúak, és a különböző biolumineszcens élőlények is e tartományú fényt bocsátanak ki.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi idő óta lehettek a szálak a rákocskák belében, mivel ismeretlen azok emésztésének időbeli folyamata, azonban, ám, mivel már a 2008-as mintagyűjtésből származó állatkákban is megvolt, azt bátran ki lehet jelenteni, hogy legalább 10 éve bejutott a mikroműanyag a mélytengeri árkok élővilágába is. Valószínű, hogy nincs ma már a tengeri ökoszisztémában olyan szereplő, amelyhez ne jutott volna el a mikroműanyag…

Forrás: Égen-Földön-Föld alatt