Fenyveseink téli vendége a keresztcsőrű madár
A Kőszegi hegységben az Írott-kő kilátóhoz kapaszkodtunk fel, és nagy volt a meglepetés, mikor egy közel 80 fős keresztcsőrű (Loxia curvirostra) csapat fogadott minket.
A vörös fenyők és lucfenyők jelentették számukra a vonzerőt. Idehaza én ilyen nagy számban kilenc esztendeje láttam őket, mikor falunk határában állt még a telepített fenyves.
A keresztcsőrűek „gip-gip-gip” hangjukkal hívják fel magukra a figyelmet. Napközben a sudár fenyőfák ágain lévő tobozokból táplálkoznak. Gyakran papagájok módjára fejjel lefelé kapaszkodnak a tobozokon. Táplálékukat a fenyőmagvakat, az erre specializálódott, keresztben álló csőrükkel, a fenyőtobozok felfeszítésével szerzik meg. A fenyőfákon kívül megfigyelhetjük a parkokban, nagyobb kertekben, arborétumokban az életfákon is ahol a tuják magvait bontogatják. Inkognitójukat csak akkor fedik fel, mikor arrébb repül a csapat, addig halkan morzsolgatnak az ágak között. Az avatott szemlélő, ha egy nagyobb lucos környéken jár, érdemes néha feltekinteni, a megbontott fenyőtobozok már árulkodnak a keresztcsőrűek jelenlétéről. Előszeretettel táplálkoznak olyan helyeken, ahol víz is található a közelben, mivel igen gyakran járnak le inni.
Országos viszonylatban ha sok a fenyőfákon a termés, megjelentek kisebb-nagyobb csapatai. Az Alföldet is elérhetik, ahol igazán ritkaságnak számítanak. Hazánkban a keresztcsőrű inváziós madár, nagyobb számban csak elvétve jelenik meg. Általában mikor északi hazájában jó az évi szaporulat és az utódokat nem látják el bőséges tobozterméssel a fenyvesek, akkor hozódnak le délre nagyobb számban.
Népi elnevezése a krivánka, a híres vadász, utazó Széchenyi Zsigmond vadpapagájoknak is nevezte őket, nemhiába, hiszen a hímek élénkpirosak, a tojók zöldes árnyalatúak, néhány sárgásszürke tollazattal. Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt áll, amelynek az eszmei értéke 10 000 forint.