Csodát fotózott
Csoda című képével élete első fotópályázatán nyerte el a NatGeo különdíját Selmeczi Márta.
Egyszer volt, hol nem volt…, a Bizek Emi Alapítvány munkatársai 2018-ban kiírtak egy fotópályázatot a Pilisborosjenői Német Nemzetiségi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak.
Nagy sikere lett e kezdeményezésnek, ugyanis megannyi nebuló sereglett ki a természetbe fotográfozni. A pályázat 4 kategóriát hirdetett meg: vadon élő állatok, tájak, természetben megtalálható növények és humoros természetfotók. Kétszáznál is több fotó érkezett a zsűrihez, ebből 161 került falra, amiből 8-at a 7. osztályos Selmeczi Márti készített. Ám szerkesztőségünkhöz a teljes képanyag eljutott, így abból választottuk ki Márti képét, mint a National Geographic Magyarország különdíjasáét. Jutalmul pedig az egyéves magazinelőfizetés és az interjú mellé még egy szerkesztőséglátogatást is kapott a kislány. Ahogy édesanyja megjegyezte, nagy meglepetés volt nekik a versenyeredmény, sőt, eleve a megmérettetés, hiszen a képeket Márti jóval a versenykiírás előtt készítette. Mivel azonban mindenben megfelelt a kiírásnak, ezért pályázott. De hadd meséljen inkább maga az alkotó!
Mióta fényképezel és mit szeretsz leginkább megörökíteni?
Néhány éve Karácsonyra kaptam egy kisebb fényképezőgépet és azóta fotózom. Mindig szerettem az állatokat és a növényeket is, így meg is örökíthetem – tájat nem nagyon tudok.
Mi a kedvenc állatod és növényed?
Mindegyiket kedvelem. Nagyon szeretem a virágokat is. Van egy nyuszim, Nyuszkó és egy hörcsögöm, őt Pacának hívjuk. Én gondozom őket és a bonsai fámat is, amit átültetek, metszem, tápoldatot adok neki. Szeretnék még egy kiskutyát is.
Elmeséled a pályázaton győztes képed történetét?
Igen. Nyáron voltunk Erdélyben, ahol a többi képem is készült, de a pávásat a Balatonnál fotóztam a telefonommal. Nagymamámmal voltunk Balatonkerekiben egy madárparkban: az ottani pávák egyikét örökítettem meg. Szerencsénk volt, mert megvárta, hogy elővegyem a fényképezőgépemet és utána nyitotta szét farktollait. Egy másik páva is lakott a szomszéd ketrecben, neki már fiókái voltak. Nála már esélyünk sem volt, hogy produkálja magát. Nem voltam felkészülve arra, hogy a fehér páva násztáncot fog járni, de egyszer csak megtörtént a csoda. Ezért lett a kép címe is ez.
Kilenc fotóval neveztél. Hogyan válogattál a képek közül?
Azért ezeket választottam ki, mert már fotózáskor törekedtem rá, hogy szépek legyenek, és szerintem azért sikerültek jól.
Mi az, amire figyelsz képkészítés közben?
Arra is törekedtem a pávás képemnél, hogy ne látszódjon a ketrec rácsa. Minden fotómnál odafigyelek az arányokra, hogy az, amit lefényképezek, középre kerüljön, és ne csússzon ki a képből, de arra is törekszem, hogy például a kiválasztott toboz jól nézzen ki és mellette se legyenek összevissza a dolgok. Mindig meg szoktam nézni a képet, és ha kell, közelebb vagy messzebb megyek, hogy a következő jobb legyen.
Minderre magadtól jöttél rá, vagy esetleg az iskolai fotókörön tanultad?
Iskolán belül nincs fotókör, egyedül szoktam fotózni. Jó ötlet, ha többen együtt fényképezünk. Mikor a rajztanárunk mondta, hogy lesz ez a pályázat, akkor rajzórán elmentünk az osztállyal egy közeli erdőbe fotózni. Utána megnéztük egymás képeit, sokat lehetett belőle tanulni.
Vannak komolyabb terveid a fotózással a jövőben?
Még nincsenek konkrét terveim, de mindig örülök, ha valami szépet látok és le tudom fényképezni. Utána jó látni az eredményt. Bárhogy is alakul, magamnak mindig fogok fotózni.