Vajon hány vadmacska élhet a Gemencben?
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága (DDNPI) felméri a gemenci erdőben még meglévő vadmacskaállományt, amely a Duna alsó szakaszán eltűnőben van - közölte az igazgatóság az MTI-vel.
Az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) elterjedése az elmúlt évtizedekben keletre tolódott, az állatok a Dunántúl jelentős részéről eltűntek. A Gemenc Zrt. dolgozói arról számoltak be, hogy árterületet átszelő 55-ös úton és a vasút mentén gyakran gázolnak el vadmacskákat. A későbbi azonosításból kiderül, egyre több az olyan egyed, amely vadmacska és házimacska párzásából született. Előfordulhat, hogy tiszta vonalú európai vadmacska már nem fordul elő a Gemencben.
A 2018 őszén indult felmérés célja, hogy a szakemberek információt kapjanak a Gemencben élő macskafélék jellegéről, számáról, a tiszta vonalú európai vadmacska pontos élőhelyéről. A felmérés keretében 2019 januárjától az állatokat élve fogó csapdákat alkalmaznak; erre azért van szükség, hogy genetikai vizsgálatokhoz szőrmintákat és ürülékmintákat gyűjtsenek.
A DDNPI beszámolt arról, hogy eddig kétszer sikerült ismert előfordulási helyükön vadmacskát befogni és mintát venni tőlük, azt azonban csak a Kaposvári Egyetem által végzendő vizsgálatok után tudják meg biztosan, hogy genetikailag tiszta vadmacskákról van-e szó. A befogott példányoknak megmérik a tömegét, testének és farkának hosszát. Az állatok vadsága miatt fogva tartásuk, a fellépő stressz miatt a maximum fél óráig tart.
A szakemberek azt remélik, hogy csaknem húsz év után újra sikerül a védett kisragadozóról és a Gemencben lévő előfordulási helyéről megbízható adatokat szerezni.
A vadmacska hazai elterjedését 1987-ben mérték fel először. Élőhelyük akkor a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjedő területen, a Tiszántúlon, Délen pedig a Vajdasághoz és a Duna árteréhez kapcsolódó mecseki terület volt. A felmérések a faj élőhelyének a beszűkülését mutatják, az észak-nyugati és a közép-magyarországi részekről már eltűnt.