Terjeszkedik a búbos cinege
A Tüskevár határában fekvő erdőben kirándulva, március végétől, egyre gyakrabban hallhatjuk a búbos cinegék (Parus cristatus) pergő „kis” hangját.
Ha telepített fenyvesek állnak az erdő mélyén, éneklő hímekkel is találkozhat a figyelmes szemlélő. A búbos cinege a nyugati határszélen a Soproni- és Kőszegi-hegységben, valamint az Északi-középhegységben fészkel rendszeresen. A Veszprém-megyei megjelenése és terjeszkedése összefüggésbe hozható a luc- és tűlevelű fenyvesek telepítésével, amely az egyik legfontosabb élőhelyét jelenti.
A verébnél kisebb madár könnyen felismerhető a feje búbján található, hátra „mereszthető” bóbitájáról. A tojó búbja valamivel rövidebb, mint a hímeké. A többi cinege fajjal ellentétben a téli madáretetőket csak ritkán látogatja. A fenyvesekben a tűlevelűeket károsító rovarokat fogyasztja előszeretettel. A megfigyelések alapján a pókokkal is táplálkozik, ősszel magvakat eszik. Télen a többi cinegefajjal vegyes csapatban kóborol, ekkor eredeti élőhelyétől távol is megjelenhet.
Figyelemre méltó, hogy ez a parányi csőrrel „teremtett” madár maga készíti fészkelőüregeit, odúit. Általában a pudvásodó puha fafajokban, így a nyár- és nyírfákban készül a költőüreg. A tojó átlagban egy hét alatt készíti el az odút, persze ez függ a fa állapotától, közben a hím a közelben őrködik. A derékba tört fatörzsekbe függőleges költőüregeket készítenek. A faj védelmét szolgálja, ha az erdőkben az erdészek, gazdálkodók meghagyják a száraz, széltörött fákat. A fiatal lucosokban pedig mesterséges fészekodúk kihelyezésével segíthetjük elő a faj megtelepedését. Népi elnevezése a bóbás- és kontyos cinege.
Hazánkban védett faj, természetvédelmi eszmei értéke 10 000 forint.