Fókuszban az asztrofotós: Szémár Ferenc
Bemutatkozik a nemzetközi hírű fotográfus, akinek kamerájában a kreativitás, a szerencse és az égbolt találkozik.
Legismertebb képed „Cirkumpoláris” címmel rangos nemzetközi karriert járt be; első lett a Greenwichi Királyi Obszervatórium versenyén. Honnan származott ez a különleges ötlet, ami a fotó témájaként szolgált?
Igen, a Cirkumpoláris című fotóm, amely egy igen egyszerű technikájú, digitális csillagíves éjszakai felvétel, az Insight Astronomy Photographer of the Year fotós megmérettetésén első lett, pontosabban a nyolc fő kategória egyikét nyerte meg. Erről a képemről azt érdemes tudni, hogy téli időszakban készült, amikor a Kárpát-medencét gyakran lepi el az alacsony magasságú rétegfelhő, azonban a legmagasabb hegycsúcsok akár a felhők fölé is érhetnek. Annak, aki veszi a fáradságot, hogy a felhők fölé zarándokoljon, egészen csodálatos élményben lehet része: a bársonyfekete éjszakai eget beborító ezernyi csillag világába léphet át, egy piciny felhőkkel körbeölelt hegycsúcs-szigeten állva. Éppen egy ilyen hideg, de sziporkázó éjszaka varázsa adta az ötletet a felvételhez. Számomra kifogyhatatlan és felüdítő fotótéma, ahogy az eltakart települések fényei átszüremlenek a ködön. Ezt a jelenséget minden évben megnézem, ha tudom.
Hogyan fordult érdeklődésed a csillagászat és azon belül az asztrotájképek felé?
Számomra a misztikus varázs az, ami igazán fontos. Korábban sokat kirándultam, túráztam, igyekeztem a lakott, emberi környezettől néha eltávolodni. Az ilyen helyeken van valami megfoghatatlanul szép, amit a magam módján igyekeztem természetfotókba önteni. Nem is olyan régen eszméltem rá, hogy a csillagos égbolt fürkészése is ehhez hasonló élményt ad, azonban sosem szerettem a bonyolult technikákat. Azok szerintem nem emberközeliek. Éppen azért a könnyen cipelhető éjszakai tájképfotózás felé fordultam, ami egyelőre tökéletesen kielégíti a kíváncsiságomat.
Civilben mivel foglalkozol? Van-e más irányú kötődésed is a fotográfia irányában?
Tartószerkezetek, mérnöki műtárgyak tervezésével foglalkozom, ami első hallásra távol esik a fotózástól, de cserébe sok inspirációt ad. Többször sikerült szokatlan helyekről fotóznom, például TV toronyból, vagy éppen autópályahídról, ami érdekes urbánus környezetet biztosít egy-egy izgalmas fotós perspektíva számára, sőt akár éjszaka is, a csillagos éggel együtt. Összekapcsolja a látszólag hatalmas emberi építményeket a még sokkal hatalmasabb nem emberi jelenségekkel.
Számomra egészen különleges témákat ragadsz meg. Egyik személyes kedvencem a „Geostacionárius műholdak tánca”. Elmondanád a laikus érdeklődőknek, hogy mit ábrázol ez a kompozíció?
Ez számomra egy kivételes fotó. Említettem, hogy nem szeretek bonyolult technikákat alkalmazni, de itt kivételt tettem. Ebben az esetben egy ismerősöm 1000 mm fókuszú Dobson-távcsövére szereltem a fényképezőgépemet. A műszerről azt kell tudni, hogy nem követi az égbolt mozgását, így kézenfekvő ötletnek tűnt álló dolgokat megörökíteni. A geostacionárius, vagyis a Föld forgásával szinkronizált műholdak éppen ilyen jelenségek az égen. Csoportokban állnak a világűrben, a Földről nézve mindig azonos helyen. Az égbolt csillagai pedig izgalmas, egyenes „csillagíveket” rajzolnak a háttérbe, ahogy forog a Föld. Az a jelenség, hogy a műholdak mégis mocorognak egymáshoz képest, számomra külön meglepetés volt.
Melyek a kedvenc helyszíneid, ahova kijársz fotózni?
A szép természeti környezetet szeretem, de kevésszer adatik meg, hogy egzotikus helyekre eljussak, így igazából a legkedvesebb helyeim Magyarországon vannak, általában Budapesthez elég közel. Szeretem Dobogókő jól ismert kilátóhelyét, a pilisszentléleki Pálos kolostorromot, és a Galya-tetői Turistacentrum kilátójához is sok remek élmény köt.
„A felkelő Nap köszönti a Szabadság-szobrot” című felvételed milyen előzetes tervezéssel készült?
Az igazat megvallva az egy rettenetesen szerencsés eset volt, ugyanis minden szoftveres időpont és helyszín meghatározás ellenére ennyire pontosan megjósolni a napkelte helyét nagyon bizonytalan. Így hát maradt a rég bevált módszer, és próbálkoztam. Kiszemeltem a lehetséges időpontokat és helyszínt, és több hajnalon is megfigyeltem a kelés helyzetének változását. A szerencse abban állt, hogy egy januárban nagyon ritka esemény, több napon át tartó csodálatosan tiszta derült hajnali ég segített abban, hogy a megfelelő napon, a megfelelő pillanatban elcsípjem a napkeltét a szoborral.
Mit tartasz személyes ars poeticádnak a fotózás területén? Melyek a további terveid?
A fotózás kapcsolat egy olyan ember feletti, hatalmas kozmikus világgal, ahova másképpen nem igazán juthatunk el, hiszen, ha ott vagyunk, akkor sem látjuk a fényképezőgépünk nélkül a sötét, ám mégis varázslatosan gazdag éjszakai tájat. A fotózás egy elmerengés, egyedül a fényképezőgép társaságában arról, hogy a világunknak mekkora része ismeretlen a számunkra, és mennyi élményt, titkot rejt még előlünk. Fényképeimmel egy-egy ilyen titkot igyekszem felfedezni legtöbbször magamnak, de ha sikerül, akkor pedig mások számára is.
Bepillanthatunk a világ legnagyobb halának rejtélyes szerelmi életébe
Szinte semmit nem tudunk a faj szaporodási szokásairól, most viszont egy videónak köszönhetően új információk birtokába jutottunk.
Veszélyes betolakodó dúlja fel hazánk élővilágát
Az idegenhonos állat betegségeket terjeszt és kiszorítja az őshonos fajokat természetes élőhelyükről.
Egyes cetek rendkívül hosszú életűek lehetnek
A bálnákról eddig úgy tudtuk, nagyjából az emberrel azonos hosszúságú élet várhat rájuk, egy új kutatás szerint azonban egyes fajaik akár 150 évig is élhetnek.
190 új fajt írtak le a londoni Természettudományi Múzeum munkatársai 2024-ben
Vegetáriánus piráják, mohaállatok sokasága, üvegszárnyú lepke, különös kopoltyúparazita hal, vagy épp a Leonardo DiCaprio után elnevezett kígyó is az újonnan megismert fajok közt van.
Megválasztották az Év rovarát
Három faj szállt versenybe a címért.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
