A természet egy leleményes madara

Hazánkban a négy évszak változása, mindig új élményeket, új érzéseket jelent a természet szerelmeseinek.
Jellemzően május első napjaiban érkezik vissza Afrika trópusi tájairól a kakukk (Cuculus canorus), megérkezése után a kakukkolás tölti be a hajnali tájat. A madár szaporodásbiológiája egyedülálló a hazai madárvilágban. Tojásait a gazdamadarak fészkébe csempészi és fiókáit vele nevelteti fel. Az erdőben leggyakrabban a vörösbegy, míg a nádasok mentén a nádirigó és az énekes nádiposzáta a kiszemelt „áldozat”.
A tojó egy kiemelkedő ágról figyeli ki, hogy hova építi a fészkét a leendő szülőpár. Általában május és június hónapban rakja bele 18-20 tojását egyesével az idegen madarak fészkeibe. Gyakran megesik, hogy odúba is becsempészi tojását: képes a kloákáját mesterien rátapasztani az odú nyílására. A kakukktojás héja vastag, így nem törik el mikor az odú aljára pottyan, ám az is előfordulhat, hogy a felcsereredő kakukkfióka méreténél fogva nem tud kibújni a nyíláson, ilyenkor sajnos elpusztul.

A tojó kakukk mindig egy tojás csempész be a kiválasztott madár fészkébe, csőrében pedig egyet helyette elcipel a fészekből, amelyet vagy lenyel vagy egy alkalmas helyen elpottyant. A gyanútlan gazdamadár nem ismeri fel a tojáscserét és mit sem sejtve, elkezd kotlani. A kakukkfióka általában előbb kell ki a tojásból mint mostohatestvérei. Miután a világra jön első cselekedete, hogy a mellette heverő tojásokat vagy még vak kis fiókákat kilöki a fészekből. Előnyös helyzetbe kerül, hiszen a két mostohaszülő csak egy madarat etet szakadatlanul. Szükség is van a sok táplálékra, mert gyorsan fejődik. Vicces látvány, mikor a kis termetű vörösbegyek a már fejlett sokkal nagyobb méretű kakukkfióka hátán ülve, tömik a jobbnál jobb falatokat a mindig éhes kakukkfióka csőrébe.

Hazánk területén eddig több mint harminc madárfaj fészkében találtak kakukktojást. Nem szabad haragudni ezért a tulajdonságáért rá, hiszen a természet egy leleményes madara.

Írta és fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor