Kalandozás vulkáni kúpok közt: Salgó-vára és a Boszorkánykő
A bazaltkúpokra épült középkori várral, bányászati emlékhelyeivel és az itt élő több mint 300 védett állat-és növényfajjal egyike a Bükki Nemzeti Park ékköveinek.
A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területe két nagy részre osztható: a miocén kori andezites jellegű vulkáni tevékenység által létrehozott Karancs-hegy és közvetlen környezete, valamint a pliocén kori bazaltvulkanizmus során létrejött Medves-vidékre.
Salgótarján belvárosából indult túránk. A város jelképének számító kálvária hívogatóan jelezte utunk irányát. A zöld sáv turistajelzést követve, 176 lépcsőfok leküzdése után, a kálváriának helyet adó Szent Imre-hegy oldalában emelkedtünk meredeken felfelé. A Krisztus szenvedésének állomásait bemutató stációk között kanyargó ösvény, kivételes panorámát nyújt az alattunk elterülő megyeszékhelyre és a környező hegyekre.
A vidék jellegzetes bükkfái között haladtunk tovább a Karancs-hegy irányába. Szemfüles természetjárók a bükkösök védett bogárfaja a havasi cincér egyes példányait is megfigyelhetik, melyet a Magyar Rovartani Társaság 2019-ben az év rovarának választott. Értékét növeli, hogy az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő úgynevezett közösségi jelentőségű fajok egyikéről van szó.
Vulkanikus kialakulású hegységekben nem ritkák a hirtelen égbe szökő hegykúpok. Kimerítő kaptató után értünk fel a Karancs-hegyen létesült búcsújáró kápolnához. Az egykori kőkápolna építésének pontos ideje és az építtető személye egyaránt a múlt homályába vész, de egy 1826-os forrás szerint Szent Margit tiszteletére emelték. A hely különlegességét fokozza a kápolna közelében kialakított remete-hajlék.
A kápolnát elhagyva, továbbra is felfelé vitt utunk a Karancs-hegy legmagasabb pontján 729 méter magasan épült kilátóhoz. Tériszonyosok számára nehézkes lehet a feljutás a 22 méter magas kilátó legfelső szintjére, ám a csodás panoráma mindenért kárpótol. Az út ezután örvendetes ereszkedésbe kezdett Somoskőújfalu irányába. A távolban felbukkanó vulkáni kúp csúcsán jól kivehetően látszottak Salgó-várának körvonalai.
Elhagyva a Karancs-hegy vidékét, lassacskán Közép-Európa legnagyobb bazaltfennsíkjára az 520-570 méteres magasságban elterülő Medves-fennsíkra érkeztünk. A fennsík peremrészein egykor szénbányák és kőfejtők működtek, melyekre bányászati emlékhelyek hívják fel az arra járók figyelmét. A bányász múltból hátrahagyott ipartörténeti emlékek egyike a Somoskőújfalu és Eresztvény közötti bányászati vasúti alagút. A Kemencés-hegybe fúrt 146 méter hosszúságú alagúton jelzett turistaút vezet át. Sötétben botorkálva nyaktörő mutatvány az átjutás, ezért lámpa használata ajánlott.
A Salgó-várba feljutni nem volt éppen egyszerű feladat. A vár alapját jelentő 625 m magas bazaltoszlopokból álló sziklacsúcsra meredek kaptató vezet fel. A történelem viharai erősen nyomot hagytak a 13. század végén épült váron. A teljes enyészettől az 1980-as években megkezdett felújítási munkálatok mentették meg.
A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet vulkáni kúpjainak egy része hasadékok mentén jött létre. Ezek egyike a Salgó-hegyet és a Kis-Salgót (Boszorkánykő) összekötő hegyvonulat. A Salgó-vártól rövid sétára található Boszorkánykő egyike azon látnivalóknak, melyeket semmiképp sem érdemes kihagyni. Az 571 méteres bazaltkúpon kiválóan megfigyelhetőek az egymásra települt bazaltláva-folyások, amelyek az úgynevezett „kukoricacsövesedő” oszlopokat eredményezték. Felszíne erősen csúszós, így érdemesebb biztonságos távolságról szemlélni a természet eme páratlan műalkotását. A misztikus hangzású Boszorkánykőt elhagyva kellemes erdei sétával értünk vissza Salgótarján belvárosába és zártuk le egyúttal körtúránkat.
A város fölé magasodó Karancs-hegyet errefelé palóc Olümposznak nevezik. Tény, hogy Nógrád megye legmagasabb pontja, ám az összehasonlítás alapját – elmerengve a látottakon – számomra sokkal inkább az képezi, hogy istenek keresve sem találhatnánk szebb lakóhelyet Palócföld felhőbe burkolózó hegycsúcsánál.