Két új madárfajt fedeztek fel Indonéziában

A pápaszemesmadár-félék  családjába tartozó afrikai, délkelet-ázsiai és óceániai elterjedésű, és 96 fajból álló madárnemzetség (Zosterops) két, eddig ismeretlen faját fedezték fel, az egyiket 3000 kilométerre a legközelebbi rokonától. A madarak Celebesz délkeleti partjai közelében, a Wakatobi-szigetek egyikén élnek, a nevüket a szemük körüli fehér gyűrű után kapták. A Wakatobi-szigetek sosem álltak szárazföldi összeköttetésben Celebesszel, még a jégkorban is tenger választotta el egymástól őket, s a szigeteken már eddig is számos endemikus madárfajt és alfajt azonosítottak. A hírt a kutatást vezető ír Trinity College Dublin tette közzé.

A pápaszemesmadarak változatos táplálkozása (egyaránt esznek gyümölcsöket, rovarokat és virágokat) alkalmassá tette őket arra, hogy gyorsan meghódítsák a lehetséges élőhelyeket, s számos fajuk mára egyes szigetek endemikus fajává vált, s valóban hatalmas földrajzi területet népesítenek be a különböző fajaik. A jelenleg ismert 96 faj közül 73 szigetlakó, s a faji elkülönülés sebessége alapján a világon a második leggyorsabb gerinces (csak a bölcsőszájú halak előzik meg őket).

Egy indonéz-ír kutatócsoport a pápaszemesmadarak genetikai leszármazását vizsgálta, pont az említett tulajdonságaik miatt, hisz így a fajkeletkezés evolúciós nyomait lehet feltárni. A DNS-vizsgálatokon túl a madarak külsejét és énekét is elemezték.

A zöld pápaszemesmadár ún. szupercsavargó faj, ezeket az jellemzi, hogy általában elsőként érkeznek az új élőhelyekre (pl. szigetekre), ahol könnyedén megtelepszenek. Emiatt az alfajjá majd fajjá válás is könnyen lejátszódik a körükben.

Csak a Wakatobi-szigeteken él a most fajként beazonosított madár, amelynek a Wakatobi pápaszemesmadár nevet adták a kutatók, s egyúttal javasolták a különálló fajként való bejegyzését is. E faj kb. 800 000 éve különült el a rokonaitól, s már 1903-ban önálló fajként írták le, ám később a zöld pápaszemesmadár alfajává minősítették vissza. A genetikai és alaktani mérések viszont most teljesen egyértelművé tették, hogy elkülönült faj.

A másik, csak néhány éve megtalált madár egyedül a szigetcsoport legészakibb, Wangi-wangi nevű tagján él, így a nevét is innen kapta: Wangi-wangi pápaszemesmadár, s nála találták meg a genetikai nyomok alapján a 3000 km távolságot a legközelebbi, Salamon-szigeteken honos rokonával. Különlegessé teszi az esetét, hogy egyedül egy sűrűn lakott és ökológiai szempontból leromlott állapotú szigeten él, és úgy tűnik, viszonylag jól bírja a zavartatást.  Mivel a sziget mindössze 155 négyzetkilométeres, így ennek ellenére is nehéz a madárfaj helyzete, hisz a maradék bokros-erdős területre szüksége van.

A két új, endemikus madárfaj felismerése segíthet az élőhelyük védelmét is biztosítani, s a Wakatobi-szigeteket, a csak itt élő madaraik miatt védetté nyilvánítani.