Hajóroncsok segítik a trópusi halak terjeszkedését
A halak egyre jobban igyekeznének az egyenlítőtől távolabbi, illetve a mélyebb vizű területekre a számukra már túl meleg trópusi tengerekből, így menekülési útvonalat is jelenthetnek a jó helyen lévő mesterséges zátonyok.
A trópusokon számos halfaj életmódja kötődik a zátonyokhoz, és a terjeszkedésüknek a megfelelő típusú élőhely hiánya szab határt. Ha a melegedő, trópusoktól távolabbi óceánok megfelelő környezeti feltételeket is biztosítanának, de ha nincs megfelelő zátony, nem tudnak nagyobb területen elterjedni.
Elméletben várható, hogy a térbeli elterjedést segíthetik a mesterséges zátonynak tekinthető objektumok, így az elsüllyedt hajók maradványai, az elméletre azonban konkrét bizonyíték nem volt még. Az amerikai Duke Egyetem kutatói viszont nemrégiben találtak ilyen bizonyítékot, mégpedig az USA Észak-Karolina állama partjai közelében. Az jól ismert, hogy a tengeri élővilág hamar meghódítja az elsüllyedt roncsokat s akár néhány év alatt is belakják ezeket.
A tengerekbe persze nemcsak roncsok kerülnek, hanem számos építmény is, s ezek száma az úgynevezett tengeri urbanizáció révén egyre nő. Amellett, hogy a mesterséges építmények (pl. vízbe épített szélerőműfarm) esetleges negatív hatásait sem feledjük el, elhelyezhetjük őket úgy is, hogy azzal az élővilágnak segítünk. Mesterséges zátonyokat azzal a céllal is tesznek ki a tengerbe, hogy növeljék a halászzsákmányt, vagy épp élőhelyet biztosítsanak az állatoknak, az USA keleti partvidékén ezzel a céllal egy mesterséges zátonyépítő program keretében számos leszerelt hajó maradványait is elsüllyesztik.
A kutatók 14 mesterséges és 16 természetes zátonyon végeztek felmérést az ott előforduló halak fajgazdagságát és egyedszámát illetően, 3 éven át, évente több alkalommal is búvárok merültek e zátonyokhoz. Feljegyezték, milyen faj hol fordul elő, s meg is számlálták az állatokat, az eredményeket a Nature Communications folyóiratban tették közzé.
Azt figyelték meg az észak-karolinai partok mentén, hogy a trópusok felől egyre nagyobb számban érkező halak a természetes zátonyokkal szemben előnyben részesítik a mesterséges tárgyakat a víz alatt, különösen akkor, ha a zátony 25 méternél mélyebb vízben áll. E terület a jelenlegi elterjedési határát jelenti számos trópusi és szubtrópusi halnak, korábban nem észlelt fajok is feltűntek a mostani felmérés során.
Nem világos, hogy miért vonzódnak jobban a trópusi halak a mesterséges tárgyakhoz, mint a természetes sziklákhoz. Talán elképzelhető, hogy több menedéket nyújtanak a roncsokon vagy építményeken lévő zugok. A kutatók további vizsgálatokkal szeretnék a pontos okot is kideríteni majd.
Azt a következtetést a felmérések alapján azonban bátran levonhatták, hogy a megfelelő helyszínekre elhelyezett mesterséges zátonyokkal segíthetjük a túlmelegedő tengerekből kiszorult halak terjeszkedését a kevésbé meleg vizek felé.