Érdemes lenne újragondolni a veszélyeztetett faj fogalmát!
Azokat a fajokat tekintjük veszélyeztetettnek, a jelen meghatározás alapján, amelyek egyedszáma kritikusan alacsony szintet ér el. Ez a fogalom nem tesz különbséget a gyorsan és a lassan szaporodók közt, azonban egy új kutatás szerint szükség lenne a módosításra.
Két amerikai ökológus felülvizsgálta, a jelenleg még nem veszélyeztetettként besorolt, nagytestű és lassan szaporodó fajok helyzetét. Az állatok egyedszáma és elterjedése ugyan fontos mérőszám, ám nem elegendő ahhoz, hogy minden esetben előrevetítse a faj jövőjét. Példaként az ázsiai elefántokat hozták fel a kutatók: e faj esetében fontos, hogy hány szaporodóképes korban lévő nőstény és hím van, milyen arányban pusztulnak el, mennyi a felnőttkort megérő nőstény borjak aránya, vagyis azt kell figyelni, hogy mekkora a populáció szaporodóképes része, az adott fajra jellemző szaporodási arányok figyelembe vételével. A vizsgálataik alapján olyan matematikai modellt készítettek, amelynek segítségével még időben észre lehet venni, ha egy fajnál visszafordíthatatlan változás jelei mutatkoznak.
Az ázsiai elefánt jelenleg kb. 50000 vadon élő példánya akkor lehet elég a populáció fenntartásához, ha a nőstények közül nagyon kevesen pusztulnak el. E faj nősténye 30 éves korban szül először és csupán 6-7,5 évente ad életet egy-egy borjúnak, s a matematikai modellszámítás alapján nagyszámú felnövekvő borjúra, különösen nőstényre van szükség a faj egyedszámának fenntartásához. Az elefánt nagyon nehezen szaporítható fogságban, a legtöbb olyan ázsiai elefánt, amely például turistákat hordoz a hátán, vadon befogott egyed.
Az ázsiai elefántot nem az agyarért folyó orvvadászat fenyegeti, hisz a legtöbbnek nincs is agyara, hanem leginkább az élőhelyvesztés, illetve az illegális állatbefogás és -kereskedelem. Miközben az afrikai rokonért hatalmas erőfeszítéseket tesznek, az ázsiai elefántok csendben sorvadnak, a kevesebb alkalmas élőhely tovább lassítja a szaporodást, és növeli az állatok halálozását.
Az új modellszámítások alkalmazhatóak más lassan szaporodó nagytestű fajokra is, mint a zsiráf, a kétpúpú teve, az orrszarvú, vagy a keleti gorilla. A faj veszélyeztetetté válhat jóval azelőtt, hogy az egyedszám elérne egy kritikus szintet, és a számítások lehetővé teszik azt, hogy még időben közbelépve megelőzhessük a visszafordíthatatlan csökkenésüket.