Északi tájak magyar származású természetfotósa

2019.05.18.NG

National Geographic Magyarország

Sokan reflexből veszik elő fényképezőjüket, ha szép időben kirándulni indulnak. De nem csak verőfényes napsütésben és az év melegebb szakában érdemes így tenni.

Haarberg Orsolya elárul néhány trükköt, hogy télen is ugyanakkora örömmel induljunk útnak fényképezni, mint bármikor máskor.

Főleg északon készült tájképeiről ismerjük. Előbb volt a tájfotózás, és utána kedvelte meg a telet?
Tájfotózással kezdődött, Erdélyben. Oda leginkább ősszel jártam, de télen is fényképeztem a romániai Kárpátokban. 15 éve Norvégiában élek, ahol az évnek legalább a felében télies az időjárás – északon és a hegyvidéki területeken a nyár derekán is előfordulhat egy-egy hóvihar. Szeretem a havazást, ezért nem véletlen, hogy Norvégia legmagasabb hegyvidékén bukkantunk rá 2018 őszén az új otthonunkra, ott is az erdőhatár közelében, ahol novembertől májusig nagy valószínűséggel hó borítja a tájat.
Síelni nagyon későn kezdtem, 28 évesen, azóta viszont nem értem, hogyan tudtam korábban sífutás nélkül élni. Mindebből következik, hogy a tél az egyik kedvenc évszakom, pedig egyébként nagyon fázós vagyok. Megtanultam, hogyan kell jól felöltözni és erre szükség is volt, mert sok időt töltünk a természetben, a téli hónapokban. Ugyanakkor így 40 felett egyre kevésbé esik jól -30 fokban sátrazni. Azért szép a tél, mert ilyenkor a természetben minden egyszerűbb lesz, letisztult. A színek elhalványodnak, megszűnik a zöldek dominanciája, hó és jég fedi a táj egy részét. Még az állatok egy része is leveti színes bundáját, tollazatát és fehér kabátot ölt. Én leginkább formákat és mintákat keresek a tájban, nagy hangsúlyt fektetek a vonalvezetésre és a kompozícióra – mindez télen sokkal egyszerűbb, mint a nyári színkavalkádban.

Különösen nagy kihívás télen fotózni: mind embernek, mint fotóapparátnak. Hogyan készül fel egy-egy ilyen fényképezésre?
Elsősorban mentálisan, hogy ne érjen meglepetésként a komfortzóna elhagyása. A fényképezőgéppel nincs gond, mindössze elővigyázatosnak kell lenni. Az akkumulátorokat érdemes zsebben tartani a legnagyobb hidegben, és bármennyire is csábító, nem szabad elővenni a felszerelést a sátorban, mert bepárásodik. A hosszú éjszakák okozzák a legnagyobb problémát, mert a hidegben kicsapódik a kilélegzett meleg levegő víztartalma és pár napon belül átnedvesedik a hálózsák, amit a sötét téli hónapokban lehetetlen odakint megszárítani.
Van egy jó hosszú listánk a túrákhoz – mindenképpen előny, ha a téli hidegben szükséges dolgokat kivétel nélkül magunkkal visszük. A többi pedig nem egy leányálom, de érdekes módon sokszor az életünk legszebb pillanataiként éljük meg ezeket a hosszabb-rövidebb időszakokat. Talán azért, mert a szabadban töltött élet folyamatosan kihívások elé állít és szó szerint a bőrünkön tapasztaljuk meg a természet erejét. Ilyenkor érzem, hogy mennyivel szegényebb lett a modern kor embere azzal, hogy megfosztotta magát ezektől a napi fizikai próbatételektől.

Mit tanácsol azoknak, akik tájat, de különösen téli látképeket szeretnének fotózni?
Aki el szeretne mélyülni a tájfotózásban, az először is sajátítsa el a fotózáshoz szükséges alaptudást, mint például a fényképezőgép használata, képalkotás szabályai és próbáljon tanulni mások képeiből. Ha téli tájképet szeretne készíteni, akkor azonnal menjen ki a szabadba, amint leesett az első, vagy a sokadik hó. A hófödte táj mindig akkor a legszebb, amikor még havazik, de már tisztul, vagy amikor épp eláll a hóesés. Magyarországon ez különösen fontos, mert ritkán van olyan hideg, hogy ne induljon meg azonnal az olvadás.

Hogyan lehet túllépni a turistafotó kategóriáján, hisz nagyon sokan fotóznak tájat?
Le kell tenni a fényképezőgépet és figyelni kell a tájat, eggyé kell válni vele. A turista odautazik a látványossághoz és szinte csak a kamerán keresztül érzékeli azt, mert nincs ideje arra, hogy elmerüljön a látványban. A tájból képet kell formálni, ami nem a fényképezőgép, hanem a fotós feladata. A tájfotózás továbbá időigényes tevékenység, amihez speciális tudás szükséges. Ebből következik, hogy kicsi az esélye annak, hogy az egyszerű turista – akinek hosszú „pocket-list” lapul a zsebében – értékelhető tájképet készítsen. Ugyanaz igaz a tájfotózásra, mint az állatfotóra vagy emberábrázolásra – mindössze a külső szemlélő számára tűnik egyszerűbb feladatnak.

5 fotó megtekintése

Mi alapján választ fotótémát?
Korábban Észak-Európa legszebb tájain dolgoztunk, Izlandon és a norvég partvidéken. Azóta ezek a régiók felkapott turistalátványosságokká váltak, amiben valószínűleg mi is ludasok vagyunk, mert világszerte megjelent egy-egy terjedelmesebb cikkünk ezekről a vidékekről a National Geographic magazin oldalain. Azóta kerüljük a turisztikai hot spot-okat, a felkapott helyeket. Fotós szempontból feltáratlan témákat, tájakat választunk, amelyek ennek köszönhetően nehezen felismerhetők a képeken vagy komoly időt és energiát igényel a megközelítésük. Fontosabb lett az egyedi képi látásmód megnyilvánulása, mint a képen szereplő táj rendkívülisége. Ezen kívül igyekszünk környezettudatosan élni, amihez hozzátartozik, hogy egyre inkább a lakóhelyünk közelében választunk fotós témákat.

Van kedvenc tája?
Mindig az, ahol épp dolgozunk.

Mi az, amin jelenleg is dolgozik?
Tavaly kezdtünk bele a legújabb projektünkbe, aminek a témája a skandináv magashegységek tájai és élővilága.

Több fotópályázat nyertese, kétszer is elnyerte a naturArt év természetfotósának címét, fotói láthatóak kiállításokon, gyönyörködhetünk káprázatos albumaiban, és amint említette jelentek meg képei a NatGeo magazin hasábjain is. Gondolom, büszke arra, hogy természetfotós?
Természetesen büszke vagyok ezekre az eredményekre, de a díjak önmagukban nem jelentenek célt a számomra. Sokkal inkább fontosnak tartom azt, hogy olyan alkotó munka a hivatásom, amit nagyon sokan hasznosnak és értékesnek tartanak. Persze a két dolog összefügg, mert épp a díjaknak és a rangos magazinokban való megjelenéseknek köszönhetem, hogy kelendőek a képeim.

Kitől tanulta a mesterséget, ki inspirálta és inspirálja manapság is?
Autodidakta módon tanultam a természetfotózást. Ennek része az is, hogy minden kép, amire felfigyelek, beépül a tudatomba, ami aztán akarattal vagy akaratlanul hatással van a saját képalkotásomra. Ettől függetlenül engem mind a mai napig szinte kizárólag csak a természet inspirál fotózásra.

Miért jó tájképet fényképezni?
Mert egy belső hang arra kényszerít, hogy csináljam. A visszajelzések pedig megerősítenek abban, hogy érdemes erre a belső hangra figyelnem. A kép elkészítéséhez vezető út maga a nagybetűs ÉLET. Az átélt – vissza nem térő, de megörökített – kivételes pillanatok pedig mind-mind olyan kincsek, amik úton-útfélen velem maradnak és amiket megoszthatok a világgal.

Hova menne el legszívesebben fotográfozni?
A Norvégia legmagasabb hegycsúcsainak otthont adó Jotunheimen Nemzeti Parkba, amire rálátunk az ablakunkból. Sok hó esett az utóbbi időben – márciusban – még megvárjuk, hogy megszűnjön a lavinaveszély és egy kicsit kitisztuljon az idő, aztán indulunk is a megpakolt szánokkal.

Interjút készítette: Sarusi István

#természetfotó