Horrortörténet az állatvilágból

A bőrfutrinkát egy éjszaka furcsa érzés keríti hatalmába, nem is igazán érzés ez, hanem egy egyszerű parancs, aminek nem képes ellenállni. Célirányosan elindul, lebukdácsol a domboldalon, átgázol a sűrű mohapárnákon, az apró gallyak és nyirkos levelek között. A talaj egyre nedvesebbé válik hat karmos lába alatt, mígnem eléri a patak menti síkos, algás köveket, ahol megtorpan, de a belső késztetés tovább hajtja. Egyenesen a vízbe. És a bogár önkéntelenül cselekszik. A halkan csobogó patak hűvös vizébe veti magát, hirtelen az életösztön erősebbé válik az öngyilkos késztetésnél, de már késő, egy perc, és eléri a kavicsos aljzatot. A bogár légzése és mozgása leáll, már nem él, valami élő azonban véget nem érően kúszik a testéből. Mintha egy óriási kígyó tekeredne elő, ami sosem fogy el. A parazita hazaért. A bogár éltében nem is sejtette, hogy azt az elpusztult kérészt nem kellett volna felzabálnia a bokrok alól, túl könnyű préda volt.

Az ilyen események nem ritkák a természetben futrinkák, dögbogarak, temetőbogarak rendszeresen jutnak erre a sorsara.
Létezik ugyanis is egy felettébb furcsa csoport, a húrférgek, melyek kifejezetten ezekre a gazdákra specializálódnak. A kifejlett húrférgek vékonyak, ám nagyon hosszúak, szabadon, patakokban élnek, s ott is szaporodnak. Lárváik azonban befúrják magukat a patakban lakó ízeltlábúak, kérészek, álkérészek lárváiba, majd betokozódva várnak. Várnak arra, hogy egy nagyobb faj elfogyassza első gazdájukat. Gyakran a lárva át is alakul imágóvá, majd elpusztul, s a futrinkák csak a tetemét találják meg, s megeszik, ekkor a lárva célba ér és megkezdi fejlődését. Hatalmas féreggé növi ki magát, majd az ivarérés közeledtével „ráveszik” gazdájukat, hogy elszállítsák őket szaporodó helyükre, a közeli patakba, s hogy a parazita szabaddá váljon, a hordozó állat vízbe fojtja magát.

A fotón látható bőrfutrinka nem jutott el a vízig, így mindketten pórul jártak. A paraziták általában az állat végbélnyílásán át hagyják el a gazdatestet, most mégis egy oldalsó törésen át bújtak elő. Ez egy olyan hosszú együttélés volt, amely egyik fél számára sem hozott sikert, a férgek szintúgy elpusztultak.

Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum Blog/ Újvári Zsolt