Kutatói program a vizesélőhelyek védelmére
A Kiskunság és Észak-Vajdaság területén található vizesélőhelyek jobb, természetvédelmi célú kezelésére dolgoznak ki megoldásokat magyarországi és vajdasági szakemberek - olvasható a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) közkapcsolati igazgatóságának tájékoztatójában.
Az Alföldön a mesterséges csatornahálózatot a 20. században hozták létre. A terület magyarországi részén – hivatalosan – 4723 kilométernyi csatornarendszer található, de az ú.n. „partizán csatornákkal” együtt a tényleges hossz ötezer kilométer lehet a Kiskunságon. Annak idején ezek feladata volt a belvizek elvezetése, hogy a tavakat, vizesélőhelyeket, lápokat lecsapolva a területeket művelés alá lehessen vonni
Az SZTE Ökológiai Tanszékének tudományos munkatársa, Tölgyesi Csaba kifejtette, a térség kiszáradását nemcsak a vízelvezető csatornák okozzák, hanem jelentősen hozzájárul a klímaváltozás, a kommunális vízhasználat, az öntözés és az erdőterületek terjedése is.
A különböző ágazatok különböző módon kezelik a csatornákat. A vízügy célja, hogy minél tisztábbak legyenek, ezért rendszeresen kotorják, mélyítik és tisztítják, így ezek a csatornák a belvizet gyorsan el tudják vezetni. Ezzel azonban, az egyébként is egyre aszályosodó térségben, még nagyobb a szárazság ami az élővilágon kívül a mezőgazdaság számára sem hasznos. A természetvédelmi szektor viszont inkább felszámolná ezeket a csatornákat, hogy ne vigyék el a vizet és megmaradjon a terület vízellátottsága. A projektben részt vevő szervezetek, intézmények inkább kompromisszumra törekednek: olyan megoldást dolgoznak ki, amelynek hatására a csatornák medre megmaradna, de vízelvezető képességük csökkentésével stabil menedékhelyekként funkcionálhatnak veszélyeztetett, nedvességigényes állat- és növényfajoknak.
A szakemberek szerint többek között érdemes lenne bizonyos szakaszokon rövid áttöltéseket kialakítani, növelni a zsiliphálózat sűrűségét – olvasható a Szegedi Tudományegyetem weboldalán.
A projektben érintett terület két zónából áll: a Palicsi- és Ludas-tó néhány tízezer hektáros vízgyűjtő területe érinti Vajdaság északi és a Kiskunság déli részét, ez teszi kiemelten fontossá a határon átnyúló kooperációt.
A cél, hogy az ezen a területen megtalálható állat- és növényfajok kipusztulását megakadályozzák és lassítsák úgy, hogy vizes menedékhelyeket tartanak fenn. Ezek a csatornák zöld folyosókat képeznek a tájban, így egymástól elszeparált élőhelyeket is összeköthetnek. A kezelési terv megvalósításával számos különleges faj – védett halak, mint a lápi póc és a réti csík, a kétéltűek közül a vöröshasú unka vagy a megritkuló zsombéksás, illetve a kihalás szélére sodródott vidrafű – is megóvható.
A kétéves projektben az SZTE szakemberei együtt dolgoznak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vízellátási és környezetmérnöki intézete, a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület és a Palics-Ludas Közvállalat munkatársaival.
Mik ezek a hatalmas darazsak a kertekben?
A tőrösdarazsak jellemzően nagy termetű, de az emberre és a házi kedvencekre nézve teljesen veszélytelen rovarok, amelyek kifejezetten hasznosak a környezet számára.
Az aszály miatt csökken a poszméhek szaporodási sikere
Egyes poszméheknél a száraz években kolóniáik alig fejlődnek, és szinte egyáltalán nem nevelnek új királynőket, ami a populációk összeomlásához vezethet.
Találékony madár lakja kavicszátonyainkat
Az itthon márciustól megfigyelhető kis lile nagyobb folyóknál fészkel.
Vadméhek milliói élnek ebben a temetőben
Egy talajban fészkelő méhfaj 5,5 millió egyede tekinti otthonának a 19. század végén létesített temetőt.
Rejtélyes, tátogó viselkedést figyeltek meg bálnáknál
A hosszúszárnyú bálnákra jellemző viselkedés nem kötődik a táplálkozáshoz, funkciója egyelőre tisztázatlan.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
