A hím farkaspókok az életüket kockáztatják udvarláskor

Egy apró, észak-amerikai pókfaj, a kefelábú farkaspók (Schizocosa ocreata) kedvelt zsákmánya a szintén ott élő kék szajkónak (Cyanocitta cristata). A pók a nevét az első lábpárján látható kefeszerű sörtékről kapta, ezeknek, a csak a hímeken meglévő díszeknek jelentős szerepük van az udvarlás során, a póklányokat ugyanis az erősen szőrös lábak vonzzák. Az ivarérett póklányok hagyta, feromonnal átitatott selyemszál alapján a hím észleli a potenciális partner közelségét, s ekkor kezd bele a násztáncba. E farkaspókok igen jól látnak, így az udvarláskor járt táncuk is látványos műsorszám, ennek során részint az utótestükkel dobolnak, részint a kefeszerű sörtés lábaikkal integetnek. A násztánc során, amelyről az alábbi videón meg is győződhetünk, a pók végig mozog, ha mással nem, a sörtés lábaival.

Egy nemrégiben, a Behavioral Processes szakfolyóiratban megjelent tanulmányban e farkaspók madár-zsákmánnyá válásának esélyét vizsgálták meg, összehasonlítva a normál napi élettevékenység és az udvarlás időszakát. A Cincinnati Egyetem, a Minnesota Egyetem és az Alma Főiskola kutatói végeztek kísérleteket pókokkal és madarakkal.

Laborban vizsgálták meg, hogy a kék szajkó miként reagál a farkaspók látványára, ha a pók csak ül egy levélen, ha sétál, vagy ha épp a násztáncát lejti. A laborban tartott, ott felnevelt madarakat betanították arra, hogy felismerjék a pókot (mivel laborban nevelődtek, így nem voltak természetből eredő tapasztalataik), majd egy gomb megnyomásával jelezzék, ha pókot látnak a nekik mutatott felvételen, illetve egy másik gombot nyomjanak le a csőrükkel, ha nem látnak pókot. A kísérletsorozatban összesen 2500 alkalom állt a madarak rendelkezésére, így az eredmények jelentős számú adat alapján születtek meg.

A madarak reakcióit felmérve az derült ki, hogy az álló pók videója alapján nem vették észre az állatot, ha sétált a pók, akkor meglátták, ha viszont a násztáncát járta, szinte azonnal kiszúrták. Egy 2016-os kutatás során hasonló eredményre vezetett a rá vadászó varangy vizsgálata is. Míg a béka, vagy más, a talajon élő ragadozó észreveheti a pók kontrasztosan sötét lábait, mivel ezek feltűnőek a világosbarna avar hátterén, a madár számára a „madártávlatból” észlelt látvány számít. A pók látványát mesterségesen megváltoztatva kiderült, hogy a madár annak mintájától és színétől függetlenül igen nehezen veszi észre a pókot, ha az nem mozog. A csak gyalogoló pók a séta során időről időre megáll, s ekkor rejtett marad, viszont a násztánc folyamatos mozgása során nem lehet leállni, így ez a legveszélyesebb élethelyzet a hím pók számára. A póknak tehát egészen sokat kell kockáztatnia egy sikeres randevúért.

A kefelábú farkaspók hím az első lábpárján látható, a nőstények számára vonzó sörtékkel.

Forrás: Behavioral Ecology

Kísérleteztek azzal is, hogy a pók miként reagál a ragadozóira: egy 2009-es vizsgálatban a kefelábú farkaspókoknak lejátszották a rájuk vadászó kék szajkó, illetve a nem vadászó sirató gerle hangját, és kiderült, hogy a szajkó hangjára a pók sokkal gyakrabban vált mozdulatlanná. Hasonló volt a kefelábú farkaspók válasza arra is, ha egy rá vadászó, nagy termetű másik pókfaj illatanyagát érezte meg. A pók a mozdulatlansággal ugyan elkerülheti a ragadozója figyelmét, ám elveszítheti ezzel a pókhölgy érdeklődését is, így a sikeres szaporodáshoz meg kell találnia azt az egyensúlyi állapotot, amellyel még képes túlélni, de már felkelti a nőstények figyelmét. Mindeközben a nőstények biztonságos rejtekhelyről figyelhetik a mindent kockára tevő hím előadását.