Veszélyben a tömjénfa
Az évezredek óta használt a tömjén, vagyis a tömjénfa illatos gyantája, amelyből egy fáról évente fél kilónyi gyűjthető. Egy friss kutatás szerint összeomlóban van a tömjénfák populációja.
Az abesszin tömjénfa (Boswellia papyrifera) a legelterjedtebb e fajok közül, ez biztosítja a legnagyobb mennyiségű gyantát is jelenleg. A gyanta kinyeréséhez a fa kérgének egy kis darabját lehántják, s ennek hatására (a sérülés utáni védelem miatt) kezdi a fa a ragacsos-illatos gyantát e területen kiereszteni magából. A vadon élő fákat évezredek óta ugyanazzal a technikával, kézi erővel csapolják meg, sok embernek ad munkát, megélhetést a begyűjtése, osztályozása. A tömjén a kulturális, rituális felhasználásán túl illatszer-alapanyag, és a természetes gyógymódokban hívők számára orvosság gyanánt is szolgál. Mára mindegyik tömjénfafaj állománya sokat csökkent, jórészt a túlzott csapolás, és az élőhelyét veszélyeztető tényezők, pl. legeltetés, bozóttüzek miatt. A fafajok elsődleges tömjénforrásként használata folyamatosan változott, annak fényében, hogy mely fafaj volt még megfelelő állapotban és mennyiségben jelen.
A tömjénfát, őshonos élőhelyén, Etiópiában igyekeztek mesterségesen szaporítani, azonban az elültetett csemetéknek csak 4,5 százaléka maradt meg, nem tudni, milyen ok miatt. A tömjénipar tehát gyakorlatilag teljességgel a fa vad állományára épül. Egy nemzetközi kutatócsoport a hosszú évek óta tapasztalható visszaesés miatt módszeres felmérést végzett az abesszin tömjénfa állománya körében. 23 különböző helyen (Eritrea, Etiópia és Szudán területén) lévő populációt vizsgáltak, összesen 21 786 fát, s felmérték ezek életkorát, egészségi állapotát. A Nature Sustainability szakfolyóiratban 2019. július elsején közzé tett vizsgálatból kiderült, hogy évtizedek óta alig-alig újul meg a tömjénfa-populáció, hiányoznak a fiatal fák, számos, korábban a fának otthont adó erdőséget mezőgazdasági területté alakítottak, illetve a háborús- és krízisterületeken (pl. Darfur) és a menekülttáborokban tűzifaként hasznosították őket, s az egyre növekvő emberlétszám, a hasonló mértékben növekvő szarvasmarha- és kecskeállomány szintén káros hatású a legelés miatt. A még meglévő erdők sérülékenyek, a túlzásba vitt csapolás pedig a betegségekre fogékonnyá teszi a fákat.
A felmért populációk 78 százalékában kevesebb, mint 4 százalék volt a csemeték (1-4 cm törzs-átmérőjűek) aránya, sőt, a populációk több mint felében egyáltalán nem találtak egyetlen csemetét sem. Annak ellenére, hogy a fa igen bőven hoz magokat és jó arányban is kelnek ki belőlük a magoncok, ezek nem tudnak megnőni, nem érik el az 1 cm-es törzs-átmérőjű kort. A klimatológia adatok és az évgyűrűvizsgálatok alapján nem a csapadék hiánya miatt nem tudnak megnőni a magoncok, hanem a legnagyobb valószínűséggel amiatt, mert lelegelték őket a háziállatok. Az idősebb fák pusztulásában pedig a túlzott mértékű csapolás, illetve a tüzek jelenthetik a fő tényezőket. A sok kéreg lehántása miatt fogékonnyá válik a fa a gombabetegségekre, s könnyebben megtámadják a rovarkártevőik is.
A fák életkorának vizsgálatából az derült ki, hogy több populációban az elmúlt 50 év során egyáltalán nem nőttek fel fiatal fák. Összehasonlították a síkvidéki és a dombvidéki helyszíneken élő fákat, s mindegyik típusú élőhelyen ugyanez volt a helyzet, bár a síkvidékiek kissé gyorsabban fogytak.
A számítások alapján a következő két évtized során gyorsan, és drámai mértékben, felére vissza fog esni a kinyerhető tömjén mennyisége. Emellett a tömjénfa erdőalkotó fajként eltűnése ökológiai változásokhoz is vezet, a helyét a kevésbé érzékeny akáciák veszik át.
Segíteni lehetne a helyzeten, ha észszerűen, kisebb kártétellel csapolnák a fákat, bár vannak erre vonatkozó előírások, ezek betartását sehol sem ellenőrzik. Igen fontos volna, hogy a magoncokat aktívan védjék a legelő állatoktól, legalább abban az 5-10 évben, míg kellően megerősödnek.
Ígéretes kísérletek folynak a fa vegetatív szaporításával is, ha ez beválna, akkor a kiültetett csemeték segíthetnék az erdők megújulását.
A kutatásba nem számították bele az erdők területének csökkenését, így a tömjénpiac szűkülése valószínűleg az itt előre jelzettnél is drámaibb mértéket ölt majd.
Bepillanthatunk a világ legnagyobb halának rejtélyes szerelmi életébe
Szinte semmit nem tudunk a faj szaporodási szokásairól, most viszont egy videónak köszönhetően új információk birtokába jutottunk.
Veszélyes betolakodó dúlja fel hazánk élővilágát
Az idegenhonos állat betegségeket terjeszt és kiszorítja az őshonos fajokat természetes élőhelyükről.
Egyes cetek rendkívül hosszú életűek lehetnek
A bálnákról eddig úgy tudtuk, nagyjából az emberrel azonos hosszúságú élet várhat rájuk, egy új kutatás szerint azonban egyes fajaik akár 150 évig is élhetnek.
190 új fajt írtak le a londoni Természettudományi Múzeum munkatársai 2024-ben
Vegetáriánus piráják, mohaállatok sokasága, üvegszárnyú lepke, különös kopoltyúparazita hal, vagy épp a Leonardo DiCaprio után elnevezett kígyó is az újonnan megismert fajok közt van.
Megválasztották az Év rovarát
Három faj szállt versenybe a címért.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
