A himalájai királyfogoly nyomában
Megpillantani nem volt könnyű feladat, rejtő színükkel teljesen beleolvadtak a környezetükbe.
Egy szép téli napon, telelő réti fülesbaglyot csodáltam, mikor jött egy üzenet, amelyben csak annyi állt: jönnél Kazahsztánba? Nem sokat gondolkodtam a válaszon, ilyen alkalom ritkán adatik az ember életében. Ráadásul a tervben a mennyei-hegység a Tien-San szerepelt, a Himalája előhegye.
Régi álmom valósult meg, mikor felvirradt a nap és megérkeztünk hosszú és fárasztó repülőút után Kazahsztánba. Szállásunk csodálatos helyen, a Nagy-Almati-tó közelében volt, egyik napon fölkapaszkodtunk 3000 méter magasságba, a Kirgiz határ közelében, hogy meglássuk az áhított madarat, a himalájai királyfoglyot (Tetraogallus himalayensis). A távolban egy fa villanypóznán hegyi rozsdafarkú hím ült, a levegőben saskeselyű körözött, a kietlen hóval fedett sziklás tájon több irányból szóltak a himalájai királyfogoly kakasok. Négyen voltunk, így mindenki kereste a madarat, egyszer csak sikerült kiszúrni. A dolog pikantériája, hogy másnap az Alpen Rose nevű szállásunkon kora reggel is hallottuk szólni madarat. Hangja mélyen bevésődött, még most is kellemes emlékként gondolok rá.
Élőhelye a alacsony növényekkel benőtt, kopár, sziklás nagy kövekkel teleszórt hegyi lejtők. Félénk, nehezen megközelíthető madár. Közelébe érve hamar felszáll, majd kő módjára hullik alá, utána gyakran elszalad több száz méterre, rejtő színe pedig jól beleolvad a környezetébe. Költési időn kívül társasan jár, bár mindig kis csapatban, 3600-5100 méteres magasságban él, tápláléka növényekből áll. Vörös listás madárfaj.
A mellékelt fotók igazából csak bizonyító felvételek, hogy e veszélyeztetett madár még ezen az élőhelyen található, de visszanézve felsejlik az a hatalmas élmény mikor először megpillantottam a madarat.