Egy delfin örökbe fogadta egy másik cetfaj borját

Francia-Polinézia területén lettek figyelmesek egy palackorrú delfinre (Tursiops truncatus), aki három éven át gondozta egy másik cetfaj, a fehérajkú kardszárnyúdelfin (Peponocephala electra) borját. A Polinéziai Tengeriemlős-kutató Központ szakemberei a Rangiroa atolljánál élő palackorrúakat tanulmányozták, s 2014-ben észlelték először a furcsa családot. Az akkor kb. 1 hónapos hím borjúról úgy vélték elsőként, hogy a delfinmama saját borja, de fura volt, hogy a feje más alakú, az orra rövidebb volt mint a palackorrúaké. Ez alapján tudták is azonosítani a faját. A delfinmama a saját borja mellett gondozta a fehérajkú kardszárnyúdelfin borjat, s a további megfigyelések során is folyamatosan együtt voltak. A három állatot gyakran látták együtt úszkálni, a mama ugyanúgy játszott az örökbe fogadott borjúval, mint a sajátjával. A borjú viszont néha elzavarta mostohanővérét a mama alól, azonban ez sem bontotta meg a furcsa köteléket. A delfinmama saját borja másfél éves korában eltűnt, az örökbe fogadott borjat viszont három éven át gondozta és szoptatta is, s csak akkor szakadt meg a szoros kapcsolatuk, amikor a borjú elválasztásának ideje eljött.

A fehérajkú kardszárnyúdelfin a palackorrúak csapatába is beilleszkedett, a viselkedésében is őket utánozta, együtt úszkált és ugrált a hullámokban a csapat többi fiatal delfinjével, számolt be róla a Smithsonian hírportálja.

Az már többször előfordult, hogy egy palackorrú delfin anya egy másik faj utódját elrabolta konfliktushelyzet során, ám ilyenkor csak egészen rövid ideig tartott a két külön faj kapcsolata és nem volt kölcsönös a rajongás. A mostani volt az első olyan dokumentált eset, amikor mind a mama, mind az örökbe fogadott borjú szoros és hosszan tartó köteléket épített ki a másik fajhoz tartozóval.

Egyelőre kérdéses, hogy mi indította arra a palackorrú mamát, hogy egy idegen borjat nevelje fel, akihez nem köti genetikai kapocs? Az adott nőstényről ismerték már a kutatók, hogy meglehetősen jól tűri a búvárok közelségét, így valószínűleg szociálisabb volt a társainál a más fajokkal kialakított viszonyában. A polinéziai kutatók szerint valószínű, hogy a fehérajkú kardszárnyúdelfin borjú elárvult, és a legnagyobb szerencséjére pont akkor botlott bele a palackorrú mamába, amikor az a saját borja születése után különösen erős anyai ösztönöket érzett. Feltételezik azt is, hogy ez esetben a borjú maga kezdeményezte a delfinmamával a kapcsolatot, s nem a máskor látott „borjúrablás” esete indíthatta el a családi kötelék kialakulását. A különös esetről az Ethology szakfolyóiratban számoltak be a francia kutatók.

A két cetfaj méretben hasonló, a palackorrú 2,1 – 3,7 méterre nő meg, a fehérajkú kardszárnyúdelfin 2-4 méteres lehet, s az élőhelyükben is igen nagy átfedés van.