11 új békafajt fedeztek fel az Andok hegyei közt

Az újonnan leírt békafajok a Pristimantis nembe tartoznak, e nem a négylábúak közt legtöbb fajt (több mint 530) tartalmazó, s a síkságoktól a 4000 méter magas hegyekig terjed az ide sorolt békák élőhelye, Latin-Amerika területén. Az új fajok Ecuador lakói, s mind az Andok hegyei közt, kis területeken élnek, s az Ecuadori Pápai Katolikus Egyetem kutatói fedezték fel és írták le őket.
E békanem leginkább különleges tulajdonsága, hogy a nem vízbe, hanem földre rakott petéikből  kifejlett békaként bújnak elő a fiatal egyedek. Érdekesség még, hogy a nem egyik perui faja Sir David Attenborough nevét viseli.

A most leírt ecuadori békák egytől egyig egy kb. 4300 négyzetkilométernyi területű helyen élnek, ahol sok esetben az emberi tevékenység – állattartás, erdőirtás – veszélyezteti is az új fajokat, így a megismert adataik tükrében vagy azonnal veszélyeztetett fajként sorolták be őket, vagy túl kevés az adat róluk a besoroláshoz. Néhány faj, szerencsére, védett területeken honos.

Különösen nehéz dolguk van az e békákkal foglalkozó szakembereknek, ugyanis a rendkívül változatos és változékony külsejű állatok faji besorolása pusztán a külső megjelenésük alapján szinte lehetetlen. Ezért a békák énekét, az élőhelyi sajátosságaikat, viselkedésüket, és persze a genetikai adatokat is segítségül kell hívni az azonosításukhoz. A most közzé tett tanulmány szerzői az egyetem múzeumában őrzött, korábban begyűjtött példányokat vizsgálták meg, s a gyűjtések során készült felvételeket, hangfelvételeket is elemezték. Az elterjedést ilyen esetekben nem úgy tudják megállapítani, hogy az őserdőben éveken át barangolva számlálják a levelek közt megbújó békákat, hanem a gyűjtési adatok alapján az állat élőhelyi igényeit állapítják meg elsőként. Az adott fajra jellemző környezeti feltételeket a növénytakaró, az éghajlat, a domborzat és egyéb földrajzi tulajdonságok alapján lehet azonosítani. Ilyenkor lehet azt is megállapítani, hogy a megfelelő élőhelyet határoló folyók, hegyek vagy egyéb földrajzi, illetve éghajlati akadályok hol szabnak határt az adott faj elterjedésének. Az így kiszámított elterjedési terület természetesen nem 100 százalékosan biztos, de leírja azt, hogy hol van lehetősége az adott fajnak az életre. A lehetséges egyedszámot a természetben kisebb területen megfigyeltek alapján szintén becsléssel állapítják meg, a környezet függvényében.

Az ecuadori kutatók ezeket az adatokat mind a 11 új faj esetében a faj tulajdonságainak és genetikai adatainak leírásával együtt összegezték. A kapott adatok alapján azt is ki tudták deríteni, hogy a most talált békák a Pristimantis nemen belül egy alnemet alkotnak, amelynek a Huicundomantis nevet adták, mivel a békákat gyakran broméliákon találták meg, a Huicundo pedig a bromélia neve helyi kecsua nyelven. Ezen alnembe tartozó fajok egyetlen közös őstől erednek a genetikai vizsgálatok szerint.

Az egyedi fajok névadása mindig érdekes kérdés, számos esetben az adott élőlény valamely tulajdonságára utal, máskor az élőhelyére, de időnként híres emberek vagy épp az adott fajok neves kutatói után neveznek el élőlényeket. Ez most is így történt, így “kapott” békát Noam Chomsky nyelvész, Marcos Jiménez 19. századi természetkutató, aki e békanemet először leírta Ecuadorban, Bertha Lutz brazil herpetológus, vagy Nikola Tesla feltaláló is. Egyik új békafaj pedig a leírást végző kutatónő nagymamája nevét viseli, hálából a tanulmányai támogatásáért.

A 11 új faj viszonylag apró termetű, 2-6 centis békákból áll, s minden faj meglehetősen változatos színű és mintázatú. A fajok leírását a Zookeys szakfolyóiratban tették közzé augusztus 1-jén.