Saskeselyű a havas csúcsoknál
Míg Budapesten éltem sokat jártam be a Természettudományi Múzeumba, ott is a madárgyűjtemény volt a kedvencem.
Sokat beszélgettem egy idős preparátor bácsival, akitől hatalmas információanyagot gyűjtöttem be. Nagyon szerettem a Múzeum könyvtárát, egyszer kezembe akadt egy 20. századeleji könyv, amely tojásgyűjteményt vette lajstromba. Az akkori gyűjtő utakon még kiszedték a madarak fészkeiből a tojásokat, egy gyűjtemény akkor volt valamit is érő, ha a teljes fészekalj tojása rendelkezésre állt. Természetesen ma ez már idejét múlt, tiltott dolog, a madárfajok nagy része védelem alatt áll. Nos, itt figyeltem fel egy 1902. április 28-án a Retyezátról (ma Romániához tartozik) származó szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) tojásának a begyűjtéséről. Első gondolatom ez volt: hát ez nem semmi! Hiszen ez a madár ma Európa számos országából kipusztult, több helyen visszatelepítve él. Akkor még kis gyerkőc voltam, nagyon csodáltam a cirádás betűkkel írt sorokat a retyezáti saskeselyű tojás méreteiről, helyről.
Majd teltek az évek, egyszer csak eljutottam a Pireneusokba, egy sziklába vájt alagútban álltam, mikor velem szemmagasságban átrepült egy öreg tollazatú saskeselyű. Sokat kellett várni a következő madárra, több mint húsz esztendőt. A Tien-San hegység hófedte lankáit jártuk, mikor egy öreg madár megjelent a semmiből, majd hosszan felkörözött. A saskeselyű a csontokat is fogyasztja, taktikája, hogy egy-egy már nagyobb megszerzett csonttal a magasba repül, majd a szikla felett elejti csőréből, a csont a kövön kettétörik, majd leszáll érte és elfogyasztja. Ezzel a módszerrel a teknősök páncélját is feltöri, spanyol neve a quebrantahuesos csonttörőt jelent.
Mint minden élőlénynek így a keselyüknek is fontos szerepük van a természetben, ők akik rövid időn belül megtalálják és teljesen eltüntetik az állati tetemeket, például Indiában a keselyű állomány nagyszámú csökkenése óta nőt a veszettségfertőzések száma.
Visszatérve madarunkra, a saskeselyű fészkét sziklák hasadékaiba építi, ágakból, gallyakból és tollal, fűvel, állati gyapjúval béleli, csak egy tojást rak. Január-februárban már kotlik, a tojás színe piszkos fehér, szürkés, szürkésvörös és vörösbarna vagy sárgásan pettyezett. „A vizet szereti, mert sokat fürdik”, -írja Chernel 1899-ben megjelent könyvében, amelynek lapjait a mai napig szeretem forgatni. Kár, hogy ez a könyv is olyan ritka, mint a saskeselyű! Megjegyzem ebben a könyvben is kipusztulásáról ír, a régi Magyarország területéről. Nem elhanyagolható szárnyfesztávolsága, amely 2,4-2,7 méter között mozog, a hímek kisebbek.
Vadmacska és róka találkozását örökítették meg a Börzsönyben
A két ragadozó látszólag egy finom falaton kapott össze.
Így segíthetünk bajba jutott békáinkon
Országosan több ezer állaton segíthet a lakosság néhány egyszerű lépéssel.
Már zajlanak a túzokok párzási harcai
A dürgés során megfigyelhető látványos násztáncról videó is megtekinthető cikkünkben.
Bámulatos természetfotókat díjaztak
A fődíj nyertese több mint 1,5 millió forintos pénzjutalomban is részesült.
Átneveznék a világ egyik legritkább állatát
A szakértők szerint új nembe kellene sorolni a fajt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
