Mit tegyünk a tolvaj sirályokkal?

Hazánkban ugyan nem túl nagy az esélye, hogy az ember kezéből kilopja a falatot egy sirály, a tengerpartokon viszont gyakoriak az ilyen „támadások”. Mit lehet ellene tenni?

Az emberi környezethez és jelenléthez igen jól alkalmazkodik számos madárfaj, köztük azok a sirályok is, amelyekkel a tengerpartokon, strandokon találkozhatunk, nem egy esetben hozzájárulnak egy parti séta romantikájához is. A romantika azonban véget ér, ha a tanulékony madár az embernél lévő élelmet kiszemeli, s lecsap, majd kiemeli a kezünkből a falatot. A sirályok egymástól és más madaraktól is lopnak élelmet, ez a viselkedésük természetes része, csupán kiterjesztették a táplálékot adók körét az emberekre is. Helyenként ez olyannyira elterjedt, hogy egy angol kutatócsoport megpróbált tudományos eszközökkel utánajárni, miként lehet megakadályozni, az eredményeikről a Biology Letters folyóiratban számoltak be.

Ezüstsirályok (Larus argentatus) voltak a vizsgálataik alanyai, s angol tengerparti településeken végeztek kísérleteket az egyébként erősen (az elmúlt 50 évben 60 százalékkal) fogyatkozó számú madarakkal. A kutatók egy adag hasábburgonyát helyeztek el a földön kis távolságban, s figyelték s mérték a közelítő sirályok viselkedését. Az élelmet nehezékkel ellátott, lezárt, de átlátszó csomagban tették ki, hogy a madarak ne tudják elvinni és elfogyasztani (s ezzel ne erősítsék bennük a hajlamot a tolvajlásra). Ezután kétféle módon viselkedett a kutató: vagy pontosan az ételhez közelítő madár szemébe nézett, követve annak mozgását is, vagy 60 fokkal elfordította a tekintetét a madárról (más irányt figyelt). Az eseteket több méterre elhelyezett videokamerával rögzítették is. Amikor egy sirály észrevette a csomagot, s leszállt a közelben, stopperórát indítottak, s 5 percen át követték a madár viselkedését. Az 5 perces időtartam volt egy-egy kísérleti fázis meghatározott ideje, ennek elteltével befejezettnek tekintették a szakaszt akkor is, ha a madár elkezdte az élelmet csipkedni, és akkor is, ha nem jutott el eddig.
Az így lefolytatott kísérletekből az derült ki, hogy a madarak, amelyek érdeklődtek az ember által kitett élelem iránt, sokkal lassabban bátorodtak fel annak megközelítésére, ha a kutató a madár szemébe nézett. Ha félrenézett a kutató, a madár gyorsan lecsapott az élelemre. Azok az egyedek, amelyekkel farkasszemet nézett az ember, nem csaptak le a sült krumplira, később, ha félrenézett, máris ott voltak és igyekeztek megszerezni az élelmet. Tovább tartott az élelem megközelítése akkor is, ha a kutatón kívül más emberek is jelen voltak, illetve akkor is, ha több sirály volt a közelben. Az egyedi madarak közt is nagy különbségek voltak, némelyik már 3-10 másodperc alatt lecsapott a krumplira, míg mások óvatosan közelítettek és másfél percbe is beletelt, míg elérték a csomagot.
Úgy tűnik, hogy a sirályoknak csak egy kis százaléka használja ki az ember nyújtotta lehetőségeket, ha az ember is a közelben van. Ezek a madarak viszont jól ismerik az emberi viselkedést: ha látják, hogy a kiszemelt áldozat figyel, akkor visszafogottan viselkednek, ám elég egy kicsit félrenézni, máris kihasználják az alkalmat. A kutatók szerint nagyban segíti a tolvajlás eseteinek csökkentését, ha sirályok közelében figyelmesebbek vagyunk, s ha látjuk, hogy érdeklődő madár közelít, nézzünk vele farkasszemet.
Ez nemcsak az uzsonnánk megőrzésében fontos, hanem az ember-sirály konfliktusok számának csökkentése révén a madárfaj védelmében is. Az ezüstsirály hazánkban védett faj, telente találkozhatunk kóborló, főként fiatal egyedeivel.