A hűvösebb klíma gyíkjai hamarosan kihalhatnak

Egy nemzetközi kutatócsoport a gyíkok klímához alkalmazkodó szaporodási stratégiáit vizsgálta, hogy kiderítsék, mely tulajdonságok tehetnek egyes állatokat a többinél esélytelenebbé vagy épp sikeresebbé a melegedő klímán.
A gyíkok egykor annak köszönhetően tudták a hidegebb területeket, magasabb hegyeket is meghódítani, hogy kifejlődött bennük az elevenszülés képessége. Míg a tojásoknak a környezeti hőmérséklet biztosítaná az embriófejlődéshez szükséges hőt, ahol ezt a terület változékony, illetve a túl hűvös éghajlat nem teszi lehetővé, az anyagyík saját testében védetten fejlődő utódok mégis megszülethetnek. Ez a stratégia a meleg éghajlaton nem túl hatékony, hidegben viszont kiválóan működik. Az egykori kulcsfontosságú evolúciós újítás lehet most e gyíkfajok végzete a kutatók vizsgálatai alapján, amelyről a Scientific Reports folyóiratban számoltak be.

Dél-Amerikában élő, több mint 270 fajból álló gyíknemet vizsgáltak, ezen fajok közt egyaránt vannak tojásrakók és elevenszülők is. Két másik, 60-60 fajjal rendelkező nemet is vizsgálatba vontak, ezek egyike kizárólag tojásrakó, a másik kizárólag elevenszülő fajokból áll. Modellt készítettek a gyíkok földrajzi elterjedéséről, amelyben benne voltak az élőhelyekre vonatkozó klimatológiai adatok is, ezután összehasonlították azt, hogy mely fajok milyen mértékben és sebességgel igyekeznek menekülni a melegedő klíma elől.

A meleg elől számtalan élőlény vándorol a rendelkezésre álló hűvösebb területek felé, ez egy ideig menedéket jelenthet, azonban egy hegyen felfelé haladó fajnak pl. hamarosan elfogy az élőhelye. A tojásrakó és az elevenszülő gyíkokat összehasonlítva kiderült, hogy az elevenszülők jóval gyorsabban menekülnek a hűvösebb helyekre, így számukra hamarabb elérkezik majd a pillanat, amikor nem lesz hely tovább menekülni. A számítások alapján 60 éven belül összeomolhat az elevenszülő gyíkok populációja, és ezt pusztán a felmelegedés befolyásolja.
Az elevenszülés számos más változással is együtt jár: hosszabb idő telik így el a szaporodási időszakok közt, sokkal jobban megterheli az anyaállat szervezetét, több erőforrásra van szüksége a tojásrakókhoz képest. A felmelegedés miatt eleve csökkenő élelemforrások alapvetően csökkentik a sikeres szaporodás lehetőségét, és a szaporodási időszakok környezethez képesti időbeli eltolódása csak rátesz erre egy lapáttal. Ahogy az elevenszülő faj halad a hűvösebb hegytetők vagy kontinens-peremek felé, egyre kevesebb alkalmas élőhelye marad, s ez ahhoz vezet, hogy a faj fenntartásához szükségesnél kevesebb utód jön világra, s e helyszínek egymástól elkülönülve a genetikai sokszínűséget is csökkentik. Az egykor a sikerüket jelentő stratégia evolúciós zsákutcává válik.

A hazánkban is élő, fokozottan védett elevenszülő gyík (Zootaca vivipara) 2018-ban az év hüllője volt, ez a faj egészen Lappföld északi részéig terjedő élőhellyel rendelkezik – egyelőre.