Közép-Ázsia apró madara: himalájai füzike

Nagy kedvenceim a füzikék (Phylloscopus), a madárvilág apró, gyors mozgású énekesmadarai.

A csilpcsalpfüzike gyakran áttelel kertünkben, mindig nagy öröm, mikor a szomszédos erdőben, amely friss zöld ruhát ölt, megszólal az első sisegő füzike. Megpillantva a kénsárga mellű madarat a zöld lombkoronában, felemelő érzés számomra.
Szerencsére, ahol én élek nagyon gyakori faj a fitiszfüzike, mindig mocsaras, bokros szegélyeken hallom énekelni, korábban érkezik, mint fenti társa.
És vannak ritkaságok is a füzikék háza táján, mint a vándorfüzike, amelyet idehaza már háromszor sikerült látnom. További ritkaság a himalájai füzike (Phylloscopus humei) melynek már volt adata Magyarországon, 2007 telén Szegeden figyelték meg egy kereskedőközpont életfáján, ez a hely igen távol esett lakhelyemtől, így ezt a madarat nem sikerült látnom, majd 2018 telén Katymár falu belterületén is előkerült.

A május végi kazahsztáni túránkon a Tien-San hegységben a leggyakoribb madárfaj ő volt a léprigó mellett, annak ellenére, hogy gyakori faj, fotózni nagyon nehéz volt, folyton izgett mozgott a bokrokon. Közép-Ázsia hegyeit lakja, a hegyi erdőkben egészen 3500 méteres magasságig. Költőző madár, a telet Indiában tölti.

A madár a latin nevét Allan Octavian Hume brit ornitológus és botanikustól kapta. Annak ellenére, hogy apró termetű, elkóborol Nagy-Britanniáig innen, őszi és téli időszakból vannak megfigyelései. Mint a legtöbb füzike talajon fészkel. Egyik legkisebb termetű füzike, 9-12 cm, hasonlít a vándorfüzikéhez, szárnycsíkja azonban csak egy van, a második halványabban kivehető. A színei tompábban a vándorfüzikénél. Megjegyzem korábban egy fajként kezelték, nem rég választották külön fajjá.
Miközben e cikk íródik, már vörösbegy kattog a kertben, őszi bogarak hangja adja az aláfestést, nem más mint a pirregő tücsök, őszt jelez kri-kri hangján. Visszagondolva a himalájai füzikére, szinte érzem Tian-San leheletét.