Fonálféreg DNS-t vontak ki egy jégkori puma ürülékéből

A dél-amerikai ország Catamarca tartományának egy sziklák által védett zugában a jégkori állatok maradványait keresve találtak rá a kiszikkadt ürülékre, s vele együtt az jégkor utolsó szakaszában élt puma parazitájának petéire is, mind az ürüléket hátrahagyó pumát, mint az élősködőjét régiDNS vizsgálat alapján tudták azonosítani. A peték egy ma is élő fonálféregé voltak, a Toxascaris leonina macskafélék, kutyafélék, rókák belső élősködője. A vizsgálatokról a Parasitology szakfolyóiratban számoltak be a kutatók, a tanulmányt a folyóirat kiadója, a Cambridge University Press ismertette.

A jégkorszakban még nedvesebb éghajlatú területen jelen volt a megafauna több képviselője, mint pl. az óriáslajhár, de számos, a puma számára fontos zsákmányállat is élt itt, kisebb termetű növényevők, pl. tevefélék, lófélék. A jégkor után a régió rendkívül szárazzá vált, ez, valamint a hideg és sóban gazdag környezet tette lehetővé, hogy a DNS ilyen jól konzerválódjon. A koprolitok, vagyis a megkövült-kiszáradt ürülékek mind a paleontológusok, mind a régészek számára rengeteg hasznos információt rejtenek. Féregpetéket találtak ennél jóval fiatalabb, pár ezer éves koprolitokban, a mostani adatokból viszont az derült ki, hogy már jóval az ember 11 ezer évvel ezelőtti megérkezését megelőzően fonálféreg-fertőzéstől szenvedtek az itt élő állatok.

Dr. Romina Petrigh, a kutatás vezetője, a Mar Del Plata Állami Egyetem biológusa azt mondta, hogy különösen szerencsés, hogy ennyire ép régi DNS-mintát tudtak vizsgálni. Épp ezért, a lelet fontossága miatt speciális körülmények közt dolgoztak, hogy elkerüljenek minden modern kori szennyeződést, és a peték DNS-ét több külön vizsgálattal is ellenőrizték.

Az az elterjedt nézet erről a fonálféregről, hogy az amerikai vadállatok az ember háziállataitól kapták el a fertőzést, a mostani adatok viszont ezt cáfolják. Azzal, hogy már jóval az ember előtt  is jelen volt a vadállatok körében ma is elterjedt parazita, nem volt szükség a háziállatokra sem, hisz a vadak már eleve hordozták az élősködőt. A minta igen nagy számban tartalmazta a parazita petéit és lárváit, ebből a Toxocaris leonina erős fertőzőképességére is fény derül, vagyis könnyen átterjed más állatokra.

A parazitán túl a koprolit DNS-e a puma jégkor végi jelenlétét is igazolta, ez pedig a ragadozó korabeli ökoszisztémában elfoglalt helyét jelzi, így az ember megérkezése előtti vadászként a régió természettörténetének alakulását is jelentősen befolyásolta.