Egy ősszel virágzó védett növény: kornistárnics
A Veszprém megyei Nyirád határában található láprétet szeptemberben kékre festik a virágzó kornistárnicsok (Gentiana pneumonanthe) hatalmas tömege.
Régen tüdőtárnicsként volt ismeretes, mert egykor az egész növényt a tüdőbaj (pneumónia) gyógyítására használták. 1578-ban Melius Péter az ördög méze elnevezést használta, majd 1867-től Diószegi Sámuel a tárnics elnevezést, feltehetően a szerb-horvát trnciből kölcsönözve.
A tárnicsfélék családjának (Gentianaceae) több mint ezer faja ismert a világon. A növénynemzetség -Dioszkoridész ókori görög orvos szerint- Gentius illír királyról kapta a nevét, aki Kr. e. 200 körül a pestis gyógyítására ajánlotta a tárnicsféléket.
Tavasszal és ősszel virágzó fajokat egyaránt találunk közöttük. Hajtásaik keserű anyagot tartalmaznak, emiatt a legelő jószág általában nem bántja őket, gyógy- és fűszernövényként viszont éppen emiatt gyűjtötték korábban néhányukat. A mérsékelt övi magashegységek havasi régióiban jelennek meg a legnagyobb fajszámmal és legszebb virágpompával.
A kornistárnics a tőzeges, lápos, csak nyáron kiszáradó, mészben és humuszban gazdag lápréteket kedveli. Virága tőből hosszúkás harang alakú, 3-4 cm felálló, belül öt pettyezett sávja van. Hazánkban védett így gyűjtése szigorúan tilos.