A törékeny vándor
A kerti rozsdafarkúval (Pheonicurus phoenicurus) a ’90-es évek legelején a Tisza árterén találkoztam, ahol a vízparti nyaralókon is fészkelt. Napjainkra megritkult, mint költőfaj.
Ha látni szeretném, ellátogatok Velembe, ott két költőpárt ismerek. A környező országok közül Szlovéniában gyakrabban futhatok vele össze. Más a helyzet azonban ilyentájt, októberben elég intenzív a vonulásuk. Találkozni vele nagy szerencse kérdése. Nem azért, mert ritka vonuló, sokkal inkább azért, mert rejtve mozog és igen félénk madár.
A dűlőket kísérő bokorsorból, ha felrepül, nyomban eltűnik a csalitos másik oldalán. Október elején abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Szentimrefalván találtam egy bokorsort, mely távol esik a településtől. Itt sikerült egy fiatal hímet megpillantani.
A rozsdafarkú a telet Afrika trópusi részein tölti. Tavaszi vonulása április hónapra esik. Ekkor Tihanyban a Külső-tavat szegélyező bokorsor a legbiztosabb vonuló helye. Leggyakrabban a gyűrűző táborokban lehet vele találkozni, ebből is látszik, hogy sokkal több egyed vonul át hazákban, mint amennyit sikerül megfigyelni. Európai állománya csökken, a sérülékeny madárfajok közé tartozik. Természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Frontokat meglovagolva vándorolnak a denevérek
Nemcsak a madarak, hanem a denevérek közt is vannak olyan fajok, amelyek több ezer kilométert vándorolnak.
Így hat az emberiség az evolúcióra
Számtalan példa ismert, amikor emberi nyomásra dolgozott a szelekció.
Vadludak ezrei lepték el az Alföldet
Bár egyes térségekben óriási tömegekben gyülekeznek, számuk elmarad az utóbbi években tapasztaltaktól.
A sárgahasú unka az év kétéltűje
A sárgahasú unkával leginkább középhegységeinkben kirándulva találkozhatunk, a faj hasának pompás színét a ragadozóik elriasztására tartogatják.
Bepillanthatunk a világ legnagyobb halának rejtélyes szerelmi életébe
Szinte semmit nem tudunk a faj szaporodási szokásairól, most viszont egy videónak köszönhetően új információk birtokába jutottunk.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
