Két új meztelencsigafaj jelent meg hazánkban

Néhány esztendővel ezelőtt komoly aggodalmat keltett a mezőgazdasági termelőkben és a kiskerttulajdonosokban a spanyol meztelencsiga (Arion vulgaris) robbanásszerű elszaporodása. Ez a puhatestű az 1980-as években bukkant fel nálunk először. Az ezredforduló táján aztán valóságos invázió indult, és a konyhakertekben és kertészetekben azóta is komoly károkat okoz.

Ennek tudatában nem csoda, hogy a mezőgazdaság területén dolgozó zoológusok meglehetősen élénk érdeklődését váltotta ki, amikor 2019-ben jószerint egyszerre jelent meg Magyarországon két, eddig nálunk ismeretlen meztelencsigafaj.

Az egyik ilyen új jövevény tudományos neve Tandonia kusceri. Első észlelése Budapesten, a Farkasréti temetőben történt 2019. március 4-én. „Egy Facebookon közzétett felhívás után sorra kaptuk a fényképeket és az élő példányokat is a malaccsigáról, amely rózsaszínes külsejéről és vaskosabb testéről kapta a magyar elnevezését. Felmérésünknek köszönhetően kiderült, hogy a fővároson kívül is elterjedt fajról van szó, amely elsősorban az urbánus területeket kedveli, természetközeli élőhelyről eddig nem került elő. Összesen 14 észlelési adatunk főként Budapestről és az agglomerációból, valamint Baranya megyéből származik” – közölte Páll-Gergely Barna, az ATK Növényvédelmi Intézet tudományos munkatársa.

Feketefejű meztelencsiga Bodrogkeresztúron.

Forrás: Petrovics Zoltán

A Krynickillus melanocephalus, amely a feketefejű meztelencsiga nevet kapta, könnyen felismerhető jellegzetes, nagyon sötét fejéről és nyaki részéről, valamint a fejével éles kontrasztban álló világos, majdnem fehér testszínéről. Első észlelése Tatán történt 2019. október 3-án. Azóta, úgyszintén egy facebookos felhívás alapján, Somogy megyében, a Balaton északi partján, sőt a Tiszántúl északi részén is jelezték a fajt.

A malaccsiga eredetileg mediterrán elterjedésű faj, jellemzően a Balkán-félszigeten (Szerbia, Macedónia, Északkelet-Görögország, Bulgária, Dél-Románia) él. Időközben már betelepült Ukrajnába, az Egyesült Államokba, és három évvel ezelőtt Szlovákiából is jelezték, így a hazai megjelenésére már számítottak a szakértők.

A feketefejű meztelencsiga a Fekete-tenger partvidékéről származik, jelenlétéről a Kaukázusból, a Krím-félszigetről, Törökországból és Iránból vannak adatok. Mint invazív faj, már megjelent Ukrajnában, Litvániában és Németországban is, így esetében sem okozott meglepetést, hogy nálunk is előkerült.

Páll-Gergely Barnától megtudtuk: „A két faj életmódjáról kevés adat áll rendelkezésre. Valószínűleg a többi meztelencsigához hasonlóan friss és elhalt növényi részekkel, gombákkal táplálkoznak. A malaccsiga kizárólag éjjeli életmódúnak tűnik, és eredeti élőhelyén sziklás területeken él. Pontosabb ökológiai jelentőségük egyelőre nem tisztázott. Mindkét fajnál említést tesz a szakirodalom arról, hogy kedvelik az urbánus területeket (kertek, kertészetek), jól alkalmazkodnak az ember közelségéhez, magas ökológiai toleranciájuk van, és kiemelik, hogy terjedőfélben vannak. Mindezen tulajdonságuk potenciális inváziós fajjá és kártevővé minősítheti őket. Mindkét faj olyan rendszertani családba tartozik, amelyek több tagját kertészeti kártevőként tartjuk számon”

Növényvédelmi helyzetük az eredeti elterjedési területükön egyelőre nem tisztázott. Litván szakirodalmi adatok szerint a feketefejű meztelencsiga kártételének felmérése a kertekben eleve nehézségekbe ütközik, mert kifejlett példányai csak október körül érik el aktivitásuk csúcsát, így a főként nyári időszakban aktív kerttulajdonosok nem nagyon találkozhattak vele, ami jó hír, mert így ez a faj az év nagy részében valószínűleg nem okoz károkat. Páll-Gergely Barna azonban hozzátette, hogy 2016-ban egy Citizen Science projekt keretében készült kérdőíves felmérés kiértékelése és a kiskertek szorosabb megfigyelése során kiderült, hogy a tökféléket előszeretettel kóstolják meg a feketefejű meztelencsiga egyedei.

Turóci Ágnestől, az ATK tudományos segédmunkatársától megtudtuk: arra vonatkozóan, hogy hogyan kerülhettek ide, egyelőre csak találgatások vannak. „A nem szándékos emberi terjesztés valószínűsíthető, hiszen a mezőgazdasági és dísznövények határokon (akár kontinenseken) keresztül ívelő szállítása bevett gyakorlat. Egy növény földlabdáiban a meztelencsiga fiatal egyedei és tojásai gond nélkül túlélnek egy hosszú utaztatást. Mindkét fajnál egyértelműen látszik a szórványos elterjedés, ami könnyen magyarázható az emberi behurcolással. Mivel széles ökológiai toleranciával bírnak, és jól tűrik az emberi zavarást, fel kell készülnünk arra, hogy hazánkban is terjedni fognak.”

Turóci Ágnes szerint a két új faj kártételéről még nincsenek pontos adatok, de a meztelencsigákkal kapcsolatban általában megjegyezhető, hogy a kiskertekben gyakran termesztett zöldségeket, valamint a virágoskertek egyes fajait előszeretettel fogyasztják (pl. uborka, saláta, répa, tök, árnyliliom, büdöske, stb). „Dísznövénykertészetekben a szállítással, a cserepekben, illetve földlabdákkal történő behurcolás eredményeként az ott lévő növényfajok pusztítása lehetséges, részben amiatt, hogy a csapadék itt az öntözés miatt nem limitáló tényező. Hatalmas monokultúrás mezőgazdasági ültetvényeken kártételük nem várható, bejutásuk a gabonatáblák belsejébe az ott jellemző száraz, poros viszonyok eredményeként akadályozott” – válaszolt kérdésünkre a kutató.