2019. október asztrofotója: A Tejút kerekének küllői
Galaxisunk ívében az északi fény látványos, zöldes fénye jelent meg egy kanadai éjszakán.
Kolláth Zoltán – a Magyar Csillagászati Egyesület (www.mcse.hu) elnöke – észak-amerikai szakmai útja folyamán az égbolt egyik legszebb jelenségével, a sarki fénnyel találkozott. Útjának tapasztalatait az alábbi sorokban foglalta össze.
„A legerősebb sarki fényt augusztus utolsó éjszakáján láttam. Az itt bemutatott kép már a lecsengő időszak eredménye, amelyben az aurora borealis mellett megjelent a szintén zöld szívű légkörfény is. A színes sávok úgy rendeződtek el, mintha a Tejút óriási, látszólagos kerekének a küllői lennének.
Tökéletesen fényszennyezésmentes helyet egyre nehezebb találni; Európa közepéről különösen sokat kell utazni a cél érdekében. Ezért is volt érdekes számomra a Kanadai Űrügynökség sztratoszféra ballonjának mérését kiegészítő földfelszíni vizsgálat, ami miatt a távoli országba utazhattam. Ugyanazt a kamerát használtuk ballonon 32 km magasból, mint idelent. Fentről a településről távozó fény mennyiségét, „alulnézetből” pedig az égboltról visszaszóródó mesterséges fényt mértük. Az együttes vizsgálat a légköri fényterjedési modellek ellenőrzését szolgálták. Szerencsére, Timmins település volt az egyetlen jelentősebb fényszennyező forrás, amitől 40-50 kilométerre eltávolodva gyakorlatilag megszűnt az égbolt mesterséges fénylése. Az első derült éjszakánkon ennek megfelelő, teljes sötétség fogadott minket. Ezt követően azonban a mérésünket kezdte zavarni egy természetes fényjelenség, az aurora borealis. Természetesen nem bántam a hirtelen eseményt, hiszen régóta vágytam már a megfigyelésére.
A méréseknek kialakult módszertana alapján minden alkalommal egy Sony A7SII vázra helyezett Samyang 24 mm-es T 1,5 optika és egy robot panorámafej segítségével 28 felvétel készül. A sztenderd mérési beállítás: ISO 6400 érzékenység, f/1,4 fényerő és 6 másodperc expozíció minden fotóra. Megfelelő kalibrációs feldolgozás után ezeket a képeket illesztjük össze, és egy teljes égboltot lefedő nagy felbontású panorámát kapunk. A végeredmény precíz égboltminőség meghatározást tesz lehetővé természetes körülmények között is. Némi extra képfeldolgozás – hogy minden kontrasztosan látszódjon – látványos kompozíciót eredményez.”
A szerző útját az EFOP 3.6.2-16-2014-00014, Nemzetközi kutatási környezet kialakítása a fényszennyezés vizsgálatának területén pályázat támogatta.