Búvár a Széki-tónál
Napokban családommal az erdők ölelésében elterülő devecseri Széki-tóhoz mentünk madarászni. Olyan élményben volt részünk, amely csak ritkán adatik meg.
Egy kedves szlovák versenyhorgász fiú a tó partján bográcsban babgulyást készített, finom illatok terjengtek a levegőben, amelyre meginvitált minket, olyan páratlan ízek, amelyekhez nincsenek szavak, és olyan kedvesség amely ma igen ritka. Utána egy stégen teleszkóppal nézelődtem, mikor egy sarki búvár (Gavia artica) reptében megjelent a tó felett, előttem pár tiszteletkört leírt a tavon, kereste a leszállás lehetőségét, közben megmutatta szépségét a teleszkóp lencséjén keresztül.
Hazánkban két búvárfaj szórványosan fordul elő nagyobb tavainknál és folyóink mentén. Az északi búvár ritkábban látható, mint a nála valamivel gyakoribb sarki búvár. Kedvelik a mély vizű tavakat. Érdemes a parton állva megfigyelni a búvárokat, láthatjuk hogy a víz alatt nagy távolságokat képesek megtenni, továbbá kezünkben egy órával megmérhetjük milyen hosszú ideig képesek a víz alatt tartózkodni. Biztosan állítom, hogy számunkra meglepő adatok látnak napvilágot.
A boreális zónában, illetve a tundrán fészkel. Fészkét víz közelben, általában kis szigeteken, vizek partján építi a növényzet közé. Fűcsomó takarásában sekély gödröt kapar, növényi anyaggal béleli ki, sokszor rothadó növénycsomókat halmoz össze, így egy magaslatot képezve. 2-3 tojását ennek tetejére rakja le, mindkét szülő egy hónapig kotlik, ha azonban fészekalja elpusztul, mindig csak egy tojással pótolja azt. Tojása hosszú hengeres alakú, olajzöldes barna alapon, sötét hamuszürkén foltos, barnás feketén rajzolt.
Tápláléka apró halakból, rovarokból azok lárváiból, csigákból, kagylókból áll.
A búvárok leggyakrabban a tengereken telelnek, Európában az atlanti-partok mentén, kisebb számban a Földközi- és az Adriai-tenger partvidékén.
Hazánkban védett faj, természetvédelmi eszmei értéke 25 000 forint.