A havasi csókáról
A tengerszint felett 2000 méteren fekvő hegy tetején találkozhatunk a havasi csókákkal (Pyrrhocorax graculus).
A Somló várától, mikor az északi szél kitisztítja az égboltot, ellátni a határ túloldalán fekvő hegyekig. Látni a havas csúcsokat, a legszembetűnőbb hegy a Schneeberg. Ha itt járok, mindig arra gondolok, hogy Sopronnál átlépve a határt már közel van ez a hegy, ahol hozzánk legközelebb már magashegyi madarakat, növényeket és láthatunk. Rendszerint kisvasúttal felkapaszkodunk a tetőre, utunk mesés erdőkön és csodás alpesi réteken vezet át. Innen pedig gyalog jövünk le kellemes turistautakon, itt gyakran találkozunk havasi csókákkal. A menedékház környékén a turisták etetik őket, így roppant bizalmasak, akár az ember kezéből is kikapkodják a felkínált kiflivégeket.
A havasi csókának két magyarországi előfordulása is ismeretes. 2010 októberében bukkant fel Zala megyében, 1933. január 24-én a Vas megyei Döröskén egy példányt lőttek, amely a körmendi általános iskola madárgyűjteményében a mai napig látható preparátumként. A harmincas években a természetvédelem még gyerekcipőben járt, kizárólag úgy fogadtak el ritka madárfajokat hazánk területéről, ha azokat elejtették és a Természettudományi Múzeum madárgyűjteményének a preparátumai közé kerültek. A havasi csóka a magas hegységekben az alpesi zónától a hóhatárig terjedő területeken fészkel. Szívesen költ kisebb kolóniákban. Fészkeit sziklafalak mélyedéseibe, kisebb üregeibe, sziklaodúiba rakja, de gyakran megtaláljuk romokon, tornyokon, sőt alagutakban is. A fészekalap ágakból, gyökerekből, fűszálakból áll, ezt szőrrel és tollal béleli puhára. Évente csak egyszer költ, 4-5 tojást rak. A költés május közepétől június közepéig eltart.
Tápláléka apró gerincesekből, pókokból, rovarokból áll, de növényi részeket is fogyaszt.
A havasi szürkebegyezés közben gyakran vágyat érzek, egy májusi schneebergi túrához, ilyenkor egy másik havasi fajjal a csodaszép, sárga csőrű havasi csókával találkozhatok.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Különös különbségeket eredményez a dingókerítés
Ausztrália híres dingókerítésének két oldalán élő kenguruk közt különös különbségeket tárt fel egy új kutatás.
Újabb madárbiztos kukák a fővárosban
Ismert jelenség, hogy
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
