Sasbércek nyomában Szilvásvárad környékén
A Bükki Nemzeti Park területének 95 százaléka erdőterület, melyből a fokozottan védett övezet, illetve erdőrezervátum nagysága 6622 hektárt tesz ki.
A Bükk-hegység növénytakaróját hatalmas, összefüggő bükkös és tölgyes erdőségek uralják. Az Észak-magyarországi-középhegység legterjedelmesebb és legnagyobb átlagmagasságú tagja. Bár nem itt található hazánk legmagasabb pontja, de a mintegy ötven, kilencszáz méter fölé emelkedő hegycsúcsával, országos szinten mégis rekordernek számít.
Azok számára, akik szívesebben töltenék szabadidejüket a forgalmasabb turistaútvonalaktól távolabb, a Szalajka-völgy közelében meredező sasbércek meghódítása kecsegtet kalandos kihívással.
Túránkat a reggeli ködben ébredező Szalajka-völgy bejáratánál kezdtük. A völgyből kifelé vezető turistaút égbe szökő fák között kanyargott egyre magasabb szintek felé. Erős volt a kontraszt a jól kiépített Szalajka-völgy után. Az erdő érintetlen vadságot árasztott magából és ez a fajta őserdőjelleg igazán emlékezetessé tette számunka az ott eltöltött órákat. Az úton egyre-másra tűntek fel a mesefilmek elvarázsolt erdeit megidéző, mohás kőtömbök. A hegységet alkotó tengeri üledékes kőzetből – javarészt mészkő – létrejövő látványos sziklamonstrumok végigkísérték utunkat. A kezdetben kisebb köveket, egy idő után autó nagyságú sziklatömbök követték, mígnem egy összefüggő sziklavonulat keresztezte utunkat. Ezen felkapaszkodva jutottunk el a 880 méteres Őr-kő kilátóponthoz, amely egy kőtarajos platóra emlékeztetett leginkább. A meredeken leszakadó sziklafal szélén állva lenyűgöző panorámát kaptunk a Déli-Bükk sejtelmes lankáiról.
Tovább haladva az Országos Kéktúra útvonalán, rövidesen elértük a sokak számára ismerős Cserepes-kői barlangszállást. A sziklaodúban létrehozott bivakhely a nomád túrázók bakancslistájának szinte kötelező pontja. A régóta ismert és sokak által látogatott barlang az idők folyamán vasajtóval, néhány fából készült fekvő alkalmatossággal és kályhával lett gazdagabb. Viharok idején biztos menedékül szolgál.
Innen egy nem jelzett, ám jól járható úton értünk a Vörös-kő sziklacsúcsára. A sziklabércre vezető út mindkét oldalán meredeken leszakadó hegyoldal tette még látványosabbá a kijutást. A fák között kanyargó gerincút végén kibontakozó Vörös-kő látványa az őt körbeölelő magasabb hegycsúcsokkal igazán magával ragadó élményt nyújtott. Keresve sem találhattunk volna jobb helyet ebédünk elfogyasztásához.
Tovább haladva a megkezdett úton, lassan elértük a bükki őserdő szélét. Figyelmeztető tábla hívta fel rá figyelmünket, hogy ez a kivételes terület kiemelt védettséget élvez, belépés csak engedéllyel, szakvezetés keretében megengedett. Az őserdő 1972 óta védett, itt található a hazai magashegyi bükkösök legidősebb és egyben legszebb állománya. Erdőrezervátumként mintegy 100 éve mentes minden emberi beavatkozástól, így lehetővé téve a kutatók számára az erdő természetes fejlődési folyamatainak vizsgálatát. Élőhelyül szolgál olyan állatoknak, melyek korábban a Bükk-fennsíkon gyakorta fordultak elő, de mára már ritkábban látunk, mint például a szarvasbogár, havasi cincér, alpesi gőte és a hegyi csavarcsiga. Az őserdő jellegzetes madara a sisegő füzike.
A jelzett turistaút az őserdő szélén haladt tovább, elkerülve a védett részeket. Igyekeztünk magunkba szívni a hely különleges atmoszféráját, azt a bámulatosan vadregényes hangulatot, ami utunk során végig elkísért. Visszaereszkedve a nyüzsgő Szalajka-völgybe, szinte zavaró volt ez a hirtelen váltás. Egy bükki kirándulás alkalmával érdemes tehát eltávolodva a központi látványosságoktól beljebb merészkedni az erdőbe, hogy megtapasztalhassuk milyen érzés letekinteni a Déli-Bükk legszebb sasbérceiről.
Jellegzetes hívóhangja árulja el téli madarunkat
Korábban bizonyos években hatalmas tömegben jelent meg Magyarországon a csíz.
Hová tűnnek télen a rovarok?
A hideg évszakban kevésbé gyakran találkozhatunk ízeltlábúakkal, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek is ott körülöttünk.
Különleges madárkórust hallhatunk télen
A szőlőrigók az enyhébb időben sokszor többtucatnyian dalolnak együtt.
Minden leopárd üvöltése egyedi
A leopárd egyes példányait meg lehet különböztetni a csak az adott állatra jellemző üvöltése alapján.
Jellegzetes röptű ragadozómadarat láthatunk télen
A kékes rétihéja alacsonyan repülve pásztázza át a réteket.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
