Megmérték egy kék bálna szívverését

A Jeremy Goldbogen, a Stanford Egyetem munkatársa által vezetett csapat egy szabadon élő kék bálna szívritmusát rögzítette – írja a Gizmodo. A kutatók úgy vélik, hogy az egyedi szívritmus a hosszú lélegzetvisszatartást, a táplálkozást és a vér oxigénszintjének helyreállítását is segíti.

Goldbogen szerint a kék bálna elérte azt a korlátot, melynél nagyobbra egy tengeri organizmus nem nőhet a Földön. A faj szív- és érrendszere lenyűgöző, de valószínűleg biológiai határt is jelent.

A 30 méter hosszú és 173 tonnás kék bálna a földtörténet legnagyobb állata, hasonló méret a szárazföldön nem alakulhatna ki. A friss eredmények szerint a hatalmas testet a tengeri életmód mellett az egyedi szív- és érrendszer is támogatja.

Az állatok szívritmusának felmérése a méretekből adódóan eddig komoly kihívást jelentett, Goldbogenék azonban kifejlesztettek egy speciális tapadókorongokkal ellátott elektrokardiográfot (EKG). Az eszközt egy 15 éves hímre helyezték, a példány 184 méteres mélységbe úszott, és 17 percen át lent is maradt.

A mélyben átlagosan 4-8 dobbanást rögzítettek percenként (bpm). Összehasonlításképp: az embereknél nyugalmi állapotban a normális érték 60-100 bpm. Mikor az állat táplálkozott, szívverése nagyjából kétszeresére gyorsult, a felszínen pedig 25-27 bpm-et ért el.

A legalacsonyabb érték az elvártnál is kisebb volt, a kutatók szerint az alacsony szívritmust a bálna különleges aortaíve biztosítja. A szakértők azt feltételezik, hogy a bolygón ennél nagyobb szív- és érrendszer nem fejlődhet ki.