A mértéktelen vadászat miatt pusztult ki az óriásalka

A pingvinekre emlékeztető madár a 19. század közepén tűnt el.

Jessica Thomas éveket töltött az óriásalka genetikai vizsgálatával, hogy jobban megérthesse eltűnésének folyamatát – írja a BBC. A szakértő a Bangor Egyetemen és a Koppenhágai Egyetemen folytatott PhD-képzése során 41 múzeumi csont- és szövetmintát elemezett.
A nagyjából 80 centiméter magasra növő állat egykor az Atlanti-óceán északi részén élt Észak-Amerikától Skandináviáig. A röpképtelen madár évezredeken át viszonylag könnyű zsákmányt jelentett az embereknek, az 1500-as évektől kezdődően a vadászat azonban fokozódott. Az utolsó példányok az 1850-es években pusztulhattak el.
Thomas és kollégái a populációcsökkenés nyomait keresték az 1500-as éveket megelőzően. Ennek egyik jele a genetikai sokszínűség csökkenése lehet: ahogy az egyedszám zuhan, egyre nagyobb az esély a beltenyészetre, ami hosszú távon sérülékennyé teszi a populációt.
A kutatók arra jutottak, hogy amikor a nagy vadászati hullám megindult, az óriásalkák igen egészséges fajt alkottak. „Egyáltalán nem fenyegette őket a kihalás” – mondta Thomas.
Ez azt jelenti, hogy a madár eltűnése egyedül az embernek tudható be. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy bármilyen sokszínű és egészséges egy faj, az emberi tevékenység hatására rövid idő alatt kipusztulhat.