Bojtosúszós hallal találkozott egy búvárcsapat Dél-Afrika partjainál

A bojtosúszós hal két faja él ma: a gyakoribb indonéz, és a nagyságrenddel ritkább kelet-afrikai, ez utóbbival sikerült a dél-afrikai búvároknak összefutniuk, számolt be az Earth Touch News Network. Az ország keleti partjainál fekvő Pumula település közelében készült merülésre egy kisebb csapat, amikor viccelődni kezdtek, hogy mi lenne, ha látnának bojtosúszós halat. A zátonyos helyszín e hal számára is alkalmas élőhely, de a fajból Dél-Afrikában csak 33 példányt regisztráltak eddig, Pumula területétől jó 300 kilométerrel északabbra, így igazából senki se számított a találkozásra.

Mike Fraser búvár, aki elsők közt pillantotta meg a halat, megjegyezte: „először azt hittem, úrrá lett rajtam a nitrogén narkózis, vagy a hélium vált hallucinogénné.” Csak akkor hitt a szemének, amikor jobban megfigyelte, amint a hal egy szirt felett lassan, lebegve úszik, 72 méteres vízmélységben.
A csapatban Fraser fia, illetve két másik búvár is jelen volt, e két utóbbi ráadásul eredetileg pont a bojtosúszós hal ismert élőhelyén szeretett volna merülni, abban a reményben, hogy vethetnek egy pillantást a ritka élőlényre, ám az a terv az utolsó pillanatban meghiúsult, de a sors, úgy tűnik, kárpótolta őket.

A hallal találkozni nemcsak élménynek volt nagyszerű, hanem ez volt az első eset, hogy Dél-Afrikában a védett Sodwana-öböl területén kívül találták meg a bojtosúszóst, s erről bizonyíték is készült. Kerry Sink professzor, a Dél-Afrikai Nemzeti Biodiverzitás Intézet (SANBI) tengeri védelmi programjának vezetője elmondta, hogy hallomásból tudtak ugyan már máshol látott bojtosúszúsokról, ám ez az első alkalom, hogy bizonyíték is született a jelenlétéről, így ezután már a kutatásával és a védelmével kapcsolatosan is tovább lehet lépni.

A halról Bruce Henderson készítette a videót, számára élete álma valósult meg azzal, hogy találkozhatott ezzel az élő kövülettel, annak természetes élőhelyén. Ben Hewett, aki néhány éve a National Geographic stábjával közösen dolgozott a Sodwana-öbölben a „Dinofish” című filmen, elmondta, hogy hatalmas élmény átélni egy ilyen találkozást. Ők 12 percet kaptak a sorstól, amikor a 65 millió éve kihaltnak vélt hal felbukkant, így teljesen át tudja érezni a lelkesedést, aminek Henderson a videó készítése közben hangot is adott.

A jó 400 millió éve létező bojtosúszós halakról nagyon sokáig úgy vélték, hogy közvetlen elődei a később szárazföldi életmódra váltott négylábú állatoknak, azonban pár éve, a genetikai genetikai elemzésből kiderült, hogy csak „oldalági rokonok”, és a közvetlen előd a tüdőshalak alosztályából való. A bojtosúszós nagyon lassú változásokkal ugyan, de az elmúlt 65 millió évben is fejlődött, így teljességgel már nem is tekinthető élő kövületnek.
Az első jelenkori példányát 1938-ban Hendrik Goosen kapitány fogta ki, majd Marjorie Courtenay-Latimer muzeológus azonosította a halat. A hal tudományos nevében viseli Latimer nevét (Latimeria chalumnae az afrikai faj). A csupán 1997-ben felfedezett indonéz faj kb. 30-40 millió éve vált el az afrikaitól, és jóval gyakoribb nála.
E halak lassan, szinte csak sodródva úsznak, s  a közben útjukba akadó élelmet veszik magukhoz, a zsákmányuk halakból, lábasfejűekből áll. A bojtosúszós hal ember nagyságúra nőhet és 48 évig is elélhet, a rá leselkedő fő veszélyforrás az, hogy véletlen fogásként halászzsákmányba keveredik, ő maga nem ehető.