Vándorló pelikánok és haltenyésztők ellentétes érdekei

Európából a telelő helyükre vándorló pelikánok több tízezres létszámmal régóta rájártak már az izraeli halgazdaságok tavaira, heteken át rendkívüli károkat okozva ott. A haltenyésztők számtalan módon próbálják elriasztani az egyébként védett madarakat, hangszórókkal zajt csapva, vaktöltényekkel lövöldözve, éjjel pedig lézerekkel riogatva őket. Azonban, mivel ez az első olyan hely a madarak vándorútján, ahol le tudnak szállni, enni is szeretnének. Sajnos az elmúlt évtizedekben a szomszédos országok vizes-mocsaras területei, amelyek alkalmasak voltak még a pelikán számára pihenő- és táplálkozó-helynek, mára kiszáradtak, így gyakorlatilag nincs is máshol lehetőségük megállni.

A Phys.org beszámolója szerint néhány éve új ötlettel álltak elő: nem elriasztani kell a pelikánokat, hanem olyan halakkal etetni őket, amelyeket a kereskedelmi forgalomban nem lehet eladni, s ezzel távol tartani őket a fogyasztásra szánt halakat nevelő tavaktól. A pelikánok a sekély vízben állva, tisztes távolságból figyelik a teherautót, amelyről a sok ezer apró halat a part közelében a vízbe vetik, majd a kocsi távozásakor azonnal lecsapnak az ingyen ebédre.

Izraelben eléggé korlátozottak a haltenyésztés lehetőségei, és mindössze az ország fogyasztásának 10 százalékét termelik hazai halastavakban, azonban létfontosságú megélhetési forrás a Gilboa-hegyek lábánál elterülő terület mezőgazdasági közösségei számára. A halgazdaságok tulajdonosai összefogtak a nemzeti parkokkal, s alternatív etető helyeket igyekeznek kialakítani.

Nem mindenki véli jó ötletnek azonban a pelikánok etetését, azzal az indokkal, hogy a madarak így odaszokhatnak, és akár egész télen Izraelben maradhatnak, ezért sokan a riasztásnál maradnak továbbra is.  Dor Maimon, aki Beit Alfa közelében a környék gazdaságait a vadállatoktól hivatott megvédeni, a pelikánokat egy távirányítású motorcsónakkal igyekszik elijeszteni. Nitzan Nadan, aki a Gilboa Haltermelő Szövetkezetet irányítja, évente kb. 600 ezer sékelt (kb. 5 millió Ft) költ pelikánriasztásra, beleértve a vaktöltényes riogatást és a teherautókra szerelt hangszórók üvöltetését, éjszaka pedig lézerfénnyel ijeszti el a nemkívánatos vendégeket. „A madaraknak enniük kell, és ők a halastavainkat választják, az általuk okozott károkat még csak megbecsülni se tudnám” – mondta Nadan.

Régen ritka látvány volt a pelikán Izraelben, azonban, ahogy a török, a libanoni és a szíriai vizek, mocsarak kiszáradtak az elmúlt évtizedekben, úgy egyre több madár volt kénytelen az utolsó menedéket nyújtó Izraelbe menni. „Ám Izraelben is sok halastó szűnt meg gazdasági okokból, így a teljes madárállomány a meglévő tavakat ostromolja” – nyilatkozta Amit Dolev ökológus, aki az Izrael északi régiójában működő Nemzeti Parki Hatóság vezetője. „Ráadásul a szomszédos országokban nem tiltott a pelikán vadászata sem, ezért még inkább Izrael felé igyekeznek a madarak, Izrael sok szempontból természetes oázist jelent a Közel-Kelet szívében.” Dolev úgy véli, a pelikánkérdést nemzetközi szinten kellene megoldani, hisz a madarak a Balkánról érkeznek és Afrikába tartanak, azonban egyedül Izrael küzd meg a problémával, amit a leszállásuk, pihenőjük jelent. A haltermelők nem kapnak az államtól semmi támogatást, ellensúlyozást a madarak kártételéért, és Eli Sharir, az Izraeli Haltermelők Szövetségének vezetője úgy véli, a károkért és az extra költségekért a világ többi részének és Európának kellene fizetnie.