Sárga füzike Sorbulaknál
Gyermekkoromban tízéves voltam, mikor kézhez vehettem a híres Peterson könyvét, akkoriban csak így hívták madarász berkekben az Európa madarai című képes madárhatározót.
Abban az időben még nem dúskáltunk a madaras könyvekben. Emlékszem mindig a budapesti Kossuth Lajos utca Egyetemi Könyvesboltjának az emeletén nézegettem a szebbnél-szebb ornitológiai témájú könyveket, ezek zömében németül és angolul jelentek meg. Így gyermekként nagy áttörés volt kézben tartani egy madárhatározót. A fenti könyvesboltban szüleim megvették nekem az eredeti Petersent is, megvallom igen borsos áron, amelyben azonban egy külön táblarészben ott sorakoztak a madarak tojásai is. Nem tudtam letenni ezt a könyvet. Volt egy tábla a magyar nyelvűben a füzikék, gezék…
Nos itt a kedvenceim voltak a „szárnycsíkos” füzikék, igazából három fajuk szerepelt ebben az északi füzike, a sárga füzike és a vándorfüzike. Utána olvasva láttam, hogy e három fajjal a találkozás nem lesz könnyű, ahogy az elterjedési térképeket lestem, ám idővel mégis megláttam.
Vándorfüzikével a devecseri Széki-tónál hozott össze a szerencse, északi füzike nevéből adódóan Skandinávia északi felében fordul elő, ott még nem jártam.
2019 májusában azonban a híres sorbulaki szikes-tavaknál kirándulhattam Kazahsztánban, madarász kollégáimmal. Az amúgy nagyon meleg időt egy kellemes szél csillapította, éppen egy tamariszkusz bokorsorban bujkáltunk ahol nagyon közelről, a szél elől szélárnyékot keresve egy sárga füzikét (Phylloscopus trochiloides) pillantottunk meg.
Idehaza a legtöbbet a csilpcsalp-füzikéből látunk, amelyhez nagyon hasonít madarunk, viszont szárnyán egy rövid fehér szárnycsík húzódik, krémsárga szemöldöksávja látványos, hasoldalán kevesebb a sárgás szín. Lába is sötét szürkésbarna. Változatos helyeken költ, előfordul 3000 méter magas hegyekben, fenyvesekben, lomberdőkben, akár gyümölcsösökben, cserjésekben. Mint a többi füzike, ő a földön költ, bokrok tövében. Hazákból még nem került elő.