2020-as év hüllője a keresztes vipera

„A felhívó szlogen célja annak a tévhitnek az eloszlatása, hogy minden fekete kígyótól tartani kell, hiszen a hazai, nem mérges siklófajok között is akadnak sötét színváltozatok” – olvasható az MME közleményében.
A győztes keresztes vipera (Vipera berus) nem nő nagyra, egy 60-80 centiméteres példány már hosszúnak számít. A hímek alapszíne szürke vagy hamvasszürke, fekete cikk-cakk mintázattal, de előfordulnak sárgás vagy éppen vöröses árnyalatú példányok is. A nőstények barnásak és a hátszalagjuk is barna. Itthon azonban előfordulnak koromfekete példányai is, a sík és dombvidéki vizes élőhelyek közelében, Somogyban, Zalában és a Beregben. Van, hogy az egész kígyó éjfekete vörös szemekkel, sokuknál az ajakpikkelyek azért fehérek. Pupillájuk nappali fényben függőlegesen hasított, ez Magyarországon egyértelműen megkülönbözteti őket a siklóktól.
Ugyan hazánkban csak szigetszerűen fordul elő, az egyik, ha nem a legnagyobb elterjedésű hüllő a Földön: Nyugat-Európától egészen a Távol-Keletig találkozhatunk vele, északon a sarkkörön túl hatol. Elsősorban domb és síkvidéki erdőszegélyeken, sokszor vizes, mocsaras élőhelyeken él, de megtalálható magas hegyvidékeken is, mint a Kárpátokban.

A keresztes vipera ragadozó. Zsákmányát elsősorban kisemlősök adják, de fogyaszt békákat, gyíkokat és madarakat is. Általában lesben várja meg áldozatát és villámgyorsan lecsap rá. Maráskor a nyugalmi állapotban a szájpadlásra felfekvő méregfogak a bicska pengéjéhez hasonlóan kinyílnak, és az áldozat testébe mélyednek.

A keresztes viperát itthon és Európa más részein is elsősorban az élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti. Emellett a klímaváltozás is veszélyt jelent a fajra, amely Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.

A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad emberre. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül, hogy az ember észrevenné. Menekülési út hiányában hangos sziszegéssel, fújtatással próbálja elijeszteni a támadóját, és ha nem sikerül, villámgyorsan mar.
A marások többsége riasztó jellegű, amikor az állat nem fecskendez mérget a támadójába. Tényleges mérgezés legtöbbször a kézbevételkor következik be. A keresztes vipera mérge alapvetően a keringést gátló és véralvasztó hatású vérméreg, vérömlenyt okozó és izomműködést gátló aktivitással. A méregben a véralvadásra ható anyagok dominálnak, a vér alakos elemeit és vérerek belső falát roncsolja, melynek következtében véralvadási zavarok, súlyos esetekben keringési sokk áll be. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, egy-két alkalommal fordul elő évente, mindkét mérgeskígyófaj, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve. Az elmúlt 60 évben két halálos keresztes vipera marás történt hazánkban.