Bogarak a fagyban
Januárban nyomát sem találjuk a tavaszi-nyári rovarbőségnek. A talajban, az avarban, a korhadt fák mélyén peték, lárvák és bábok alusszák téli álmukat.
Akadnak azonban bogarak, amelyek kifejlett állapotban, ugrásra készen várják az enyhülést. Közülük két védett fajt mutatunk be.
A kékesfekete színű lapos sárkánybogarat (Pytho depressus) csupán az 1990-es évek vége óta ismerjük Magyarországról. Akkoriban a Dél-Dunántúl néhány helyén találták meg, azóta pedig újabb lelőhelyeken bukkantak rá – szinte mindig a Dunántúlon. Hazai adatainak első közlése után hamarosan védetté nyilvánították. A képen látható bogarat 2019 késő őszén látták a Vendvidéken.
Mivel bogarászati kutatások legalább 200 éve folynak Magyarországon, e késői felfedezés alapján azt gondolhatnánk, új betelepülővel van dolgunk, mely például a melegedő éghajlat miatt terjeszkedik. Ez azonban nincs így: a sárkánybogár kifejezetten hűvösségkedvelő faj. Kimutatására egyre több helyen azért került sor, mert kiderült, hogyan kell keresni.
A lapos sárkánybogár gyarapodó lelőhelyei ellenére ritkaságnak számít, nem csupán nálunk, hanem egész Európában – inkább a kontinens északi részein gyakoribb. A vegetációs időszakban hiába kutatunk utána. Októbertől áprilisig azonban nagy szerencsével rábukkanhatunk a luc, az erdei- és a feketefenyő vastag, elhalt, de még lábon álló törzseinek kérge alatt. A bogár itt a fa rostjaiból kis kamrát készít, abban telel. Tavasszal előjön, éjszaka a fák kérgén párt keres, majd a nőstények petéket raknak, és életüknek ez az aktív szakasza pár napon belül véget is ér. Lárváját még alig vizsgálták, és azt sem tudjuk, hogy a lárvák és a kifejlett bogarak mivel táplálkoznak.
A cinóbervörös színű, szinte kétdimenziósra lapított skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) jóval gyakoribb Magyarországon, ám Európában észak és nyugat felé haladva egyre ritkább, sőt egyes országokból már valószínűleg kipusztult. Ugyancsak halott fák kérge alatt tölti a telet, de a sárkánybogárhoz képest kevésbé válogatós. Szinte bármilyen lombosfában megtalálható – fenyőkben is –, leginkább azonban a nyárfákat kedveli; a telepített nyárasokban néha csapatostól találjuk. A fáknak általában a szárazabb részeiben telel. Rendkívül jól tűri a hideget, akár mínusz 40 fokot is kibír. Néha jégkristályok borítják a testét, vagy egyszerűen odafagy a fához.
A kifejlett skarlátbogár élete sem hosszú: a párválasztásra és a szaporodásra csupán néhány napja marad. Lapos, borostyánsárga lárvái azonban két évig fejlődnek az elhalt fák kissé már elváló, de még ép kérge alatt, főleg a nedvesebb részeken, ahol valószínűleg korhadékkal és gombafonalakkal táplálkoznak. Hosszú fejlődésük miatt ezekkel a lárvákkal sokkal gyakrabban találkozhatunk, mint az imágókkal.
A skarlátbogár nem csupán Magyarországon védett, hanem úgynevezett közösségi jelentőségű faj is, vagyis uniós szinten is veszélyeztetett. Az ilyen fajok helyzetéről a tagállamoknak hatévenként jelentést kell benyújtaniuk az Európai Bizottság felé. Erre legutóbb 2019-ben került sor.
A levegőben adja át zsákmányát akrobatikus ragadozómadarunk
A barna rétihéja repülése több szempontból is igencsak látványos.
Szokatlanul korán kiszáradtak idén szikes tavaink
A sekély szikes tavak esetében a kiszáradás természetes folyamat, a mostani rekkenő aszályban viszont a megszokottnál korábban következett be.
Kollektív memóriája lehet a csótányoknak
Úgy tűnik, az amerikai csótányoknál az egyének közötti kapcsolat is fontos a memória szempontjából.
Aszály sanyargatja a magyarországi fecskéket
A molnárfecskék közkedvelt madarak, ám számos tényező fenyegeti őket.
Nem az ember hozta el a koalák hanyatlását
A koalákat ma jelentősen fenyegeti fajunk tevékenysége, ezért eddig úgy gondoltuk, hogy a koalák az első emberek megérkezésével fogyatkoztak meg.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
